etnolingvisztika <gör. ’nép’+lat. ’nyelv’ szóból>
etnolingvisztika <gör. ’nép’+lat. ’nyelv’ szóból>: a szó két fogalom összekapcsolásából keletkezett. A magyar nyelvben egyelőre nincsen szó a fogalom felölésére, de a nemzetközi szakirodalom teljesen egységes az etnolingvisztika elfogadásában és használatában. Az USA-ban használják az „anthropological linguistic” elnevezést is. Az etnolingvisztika olyan nyelvészet, amely elsősorban a nyelvet használó közösséggel foglalkozik, valamint a nyelvhasználat szokásaival. Az etnolingvisztika a nyelv és a kultúra kapcsolatait kutatja, azt, hogy miként és hogyan tükröződik a nyelvben az adott közösség kultúrája, vagyis egy nyelv miként jellemez egy kulturálisan összetartozó közösséget. A szaknyelvészet azokat a nyelvészeti kérdéseket sorolja az etnolingvisztika fogalomkörébe, amelyek nem illeszkednek egyértelműen a nyelvtudomány hagyományos keretei közé. Ezeknek a problémáknak a száma nem is kevés; néhány ezek közül: etimológia, névtan (földrajzi nevek, népnevek), íráskutatás (írás nélküli nyelvek fonetikai leírásának problémái, új írások kialakítása, kihalt nyelvek fennmaradt írásos emlékeinek megfejtése), a proto-nyelvek rekonstrukciója, glottokronológia, a nyelvcsaládok szétválásának kérdései, a kulturális kapcsolatok leírásának nyelvi módszerei, etnogenezis-kutatás nyelvi alapon, az összehasonlító mitológiakutatás nyelvészeti vonatkozásai, a dialektusok és a bilingvizmus kutatása, a nyelvi akkulturáció és a modern nyelvészeti taxonómia. – A kommunikáció és a nyelv, a „kognitív stílus” (Hymes, D. H.), a ’paranyelvészet’ és az expresszív gesztusnyelv, a gyermeknyelv, a fütty- és dobnyelvek vizsgálata szintén az etnolingvisztika hatáskörébe tartozik, valamint az orális költészet stílusának nyelvi vonatkozásai, de ide sorolható a tabu-szavak, a totemika és a hangszimbolika nem kevésbé fontos kérdésköre is. A magyar filológiai kutatásokban már a 20. sz. elején Munkácsi Bernát munkáiban adalékokat találunk a magyar etnolingvisztikai kutatások megindulására. Az etnolingvisztika fellendülését az 1950-es évek hozták meg világszerte. 1959-től jelenik meg az USA-ban az „Anthropological Linguistic” c. folyóirat, amely lényegében fórumot ad az ilyen jellegű cikkeknek és nagyobb tanulmányoknak is. – Irod. Hymes, D.: Directions in (Ethno-) Linguistic Theory (American Anthropologist, 1964); Language in Culture and Society (szerk. Hymes, D., New York-Evanston–London, 1964); Szépe György: A nyelvészeti diszciplínák és a kommunikációkutatás (Nyelv és kommunikáció, Bp., 1969); Gulya János: Az etnolingvisztika magyar „előfutárai” (Tanulmányok a magyar és finnugor nyelvtudomány történetéből, Bp., 1970).
Hoppál Mihály
