exogámia <gör.>
exogámia <gör.>: társadalmi szokás, mely megköveteli vagy javasolja az egyénnek a saját csoportján kívüli személlyel való házasságkötést, ill. ennek érdekében kényszerítő körülményeket teremt. Az egyén csoportja lehet társadalmi, gazdasági vagy lokális jellegű. A magyar paraszti társadalomban az (exogámiának különböző formái ismertek. Megkülönböztetünk rokonsági exogámiát: a vérrokonoknak tiltották az összeházasodást harmadíziglen, vagyis harmadik unokatestvérig bezárólag. Hagyományőrző vidékeken, ahol a rokonságot számon tartották ötöd-, hetedíziglen is, a házasodási tilalom ezek ismeretéig terjedt ki. A legközelebbi rokonsággal a házasságkötés bűn (→ vérfertőzés). A rokonok a szokás ismeretében egy másik csoportból választották házastársukat, ezekkel kerültek exogám viszonyba. A lokális exogámia a századfordulóig gyakori volt a magyar nyelvterület egyes vidékein. Elsősorban a Ny-Dunántúlon Göcsejben, az Ormánságban a Nyitra környéki, Ipoly mellék magyaroknál és az ÉK-i megyékben, Erdélyi egyes vidékein. Az említett vidékek mind sűrű hálózatú, kis lélekszámú falvak, melyek az exogámia következtében szoros rokoni kapcsolatba kerültek egymással. A nagy exogám tájegységeken belül általában három-négy kisebb falu szorosabb exogám egységet alkotott, de ezek a kis csoportok is házasodási körzeteik változó határával összefüggtek az egész területtel. Az ún. exogám vidékeken a legények házasodás előtti aktív tájékozódási ideje a farsang volt, amikor is csapatostól keresték fel a szomszéd s a távolabbi községeket. Rendszerint mulatságokra, farsangolásra, lakodalmakba mentek, de vásárlás, munkavállalás ürügyével is sorra járták a szomszéd falvak lányos házait. – Tisztán exogám falvakról, vidékekről nem beszélhetünk, inkább csak exogám tendenciáról. De még ezeken az exogám területeken is megtalálható a falvak összeházasodásának gyengébb, gyakorlatilag nem érvényesülő, de jelenlevő rosszallása is (→ endogámia). Az exogámia általában az endogámiával együtt jelentkezik, például az összeházasodó, tehát exogám községek a paraszti rétegeken belül endogámok, vagyis szolgalegény társadalmi helyzetéhez illő leányt választ magának a szomszéd faluból is. Ugyanezt elmondhatjuk a dunántúli nemes családokról is, kik farsang idején a „harmadik megyébe” is elmentek lánynézőbe, de csak osztályukon belül házasodtak. A lokális exogámia célja a rokonság kiterjesztése, erősítése is volt, csakúgy, mint az iparoscsaládoknál, kik távolabbi, kereskedelmi kapcsolataikat szívesen erősítették meg gyermekeik összeházasításával.
Morvay Judit
