hagyatkozás
hagyatkozás: a → kívánságversek egyik típusa, amely az énekes „végrendeletszerű” kívánságait tartalmazza. Önállóan, lírai formában ritkán, csak az új stílusú népdalokban, pl. katonadalainkban jelenik meg:
Amég élek, feketébe járok,
/:Ha meghalok, sirassatok lányok!:/
Négy szép kislány vigye ki testemet
/:Az ötödik az én körösztömet.:/
/:Ha meghalok, sirassatok lányok!:/
Négy szép kislány vigye ki testemet
/:Az ötödik az én körösztömet.:/
Tréfás → bordalaink között is találunk hagyatkozás tárgyút: a borissza férfi kéri, hogy kocsmában érje a halál és borpincébe (szőlőhegyen stb.) temessék el. Ez az ötlet először a középkori vágáns költészet kocsmadalaiban bukkant fel (vö. Archipoeta dala). Epikus népköltészetünkben (népballadáinkban) a hős hagyatkozása igen gyakori befejező mozzanata az alkotásoknak. Népballadáink egyik legtipikusabb formulája, ez:
Vérem a véreddel egy patakot mossék,
Testem a testeddel egy sírban nyugodjék,
Lelkem a lelkeddel egy istent imádjék!
Testem a testeddel egy sírban nyugodjék,
Lelkem a lelkeddel egy istent imádjék!
– Irod. Küllős Imola: Kísérlet a magyar népköltészet szerelmi dalainak tipologizálására (Népi Kultúra – Népi Társadalom, IV., Bp., 1970).
Küllős Imola
