halhatatlan hős
halhatatlan hős: hiedelmen alapuló epikus motívum, mely a népköltészet különböző műfajaiban jelentkezik, főként a → történeti mondákban. A halhatatlan hős általában egy-egy közösség – nemzetség vagy egész nép – csodaváró reményét fejezi ki: a kiemelkedő egyénnek halála után is gondja van a közösségre, és visszatér, ha szükség lesz rá. E témakörön belül az európai népek folklórjában elterjedt az ún. → Kyffhäuser-mondatípus. Nálunk az „öröklétűség” képzete a történelem során legáltalánosabban a következő személyekhez fűződött: Csaba királyfi (→ Csaba-monda), → Mátyás király, Rákóczi Ferenc (→ kuruc mondák), → Kossuth Lajos, → Petőfi Sándor, → Rudolf. A több történelmi korszakon keresztülhúzódó azonos elképzelés mindig a kornak megfelelően nyer megfogalmazást, ahogyan a történelmi háttér is mindig változik, aktualizálódik. – Irod. Heller Bernát: A Brunhilda-mese magyar és perzsa változata (Ethn., 1918); Grafenauer, Ivan: Slovenske pripovedke o kral’ju Matježu (Ljubljana, 1951); Csisztov, K. V.: O szjuzsetnom szosztava ruszszkih narodnih predenij i legend (Isztorija., kultura, folklor i etnografija szlavjenszkih narodov, Moszkva, 1968).
Dobos Ilona
