hangutánzó

Full text search

hangutánzó: lehet puszta szóismétlés, ikerítés, állandó szókapcsolat vagy természetmagyarázó, a nyelvhez szorosan kapcsolódó, didaktikus tartalmú formulamese, mely az állatok hangját, harangok szavát, hangszerek hangját, a malom zakatolását és a kocsikerekek (talicska) nyikorgását (vonat zakatolását) magyarázza. A puszta szóismétlés csupán arra szorítkozik, hogy a különböző állathangokat vagy a harangszót hasonló hangzású magyar szavakként hallja (pl. a varjú mondja: kár, kár; a harang így szól: bim-bam, bim-bam stb.). Az állandó szókapcsolat a különféle helyzetekben, évszakokban különböző módon hangzó állathangokat a helyzetnek megfelelő módon értelmezi. (A kakas mikor elhessentik, így háborog: „A fene egye meg a kezedet!”, mikor leszáll a tyúkról, azt kotyogja: „Ugye Kata, jó volt!”, a sárgarigó tavasszal így szól a kertben: „Kell-e dió, fiú?” stb.). A sztereotip helyzetekben elhangzó sztereotip szavak, mondatok párhuzamos-ellentétes vagy hármas-fokozó összeállítása eredményeképpen jönnek létre a kis, gyakran igen szellemes, hasonló emberi helyzetekre utaló (sokszor „illetlen”) hangutánzó mesék (pl. Ég a karám!; ludak a tarlón stb.). Valamivel terjedelmesebbek azok az állathangok értelmezésére épülő kis mesék, amelyek valamely természeti jelenség eredetét magyarázzák ( vadgalamb és a szarka, a); vagy azok a csúfoló mesék, melyeknek „hőse” az állatok hangját isten szavának gondolja ( Gémes Gál), vagy azt komolyan veszi és rajta megsértődik ( csizmadia és a disznó). A hangutánzó szavak, sztereotip szókapcsolatok, mesék az egész magyar nyelvterületen ismertek. Nemzetközi vonatkozásban hangutánzó meséket Európa északi részéből, főként a finnektől és az észtektől, a kanadai franciáktól, szomszédaink közül elsősorban a horvátoktól és szlovénektől ismerünk. Ismereteink hézagosak Európa többi népeivel kapcsolatban, minden valószínűség szerint nem az anyag, hanem az anyaggyűjtés, s még inkább az anyag-rendszerezés és a nemzetközi publikációk hiánya miatt. Sűrün közöltek állatbeszélgetéseket a Magyar Nyelvőr és az Ethnographia régebbi évfolyamai Herman Ottó, Benkóczy Emil és mások gyűjtéséből. – Irod. Dähnhardt, O.: Natursagen (I–IV., Leipzig–Berlin, 1907–12); Aarne, A.: Variantenverzeichnis der finnischen Deutungen von Tierstimmen und anderen Naturlauten (FFC 9. Helsinki, 1912); Laugaste, E.: Die estnischen Vogelstimmendeutungen (FFC 97. Helsinki, 1931); Kovács Ágnes: Magyar formulamesék típusmutatója (Kézirat az MTA Néprajzi Kutatócsoport Adattárában).
Kovács Ágnes

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi