kacorkirály, a
kacorkirály, a: tréfás → állatmese. Özvegyasszony a tejbe nyalakodó macskáját elkergeti. A macska a falu végén találkozik egy rókával. Azt mondja neki, hogy ő kacorkirály, aki minden állatot megreguláz. A róka fényesen megvendégeli, s amikor a macska délutáni álmát alussza, kiáll az ajtó elé őrködni. Figyelmezteti az arra járó nyulat, medvét, farkast, varjút stb., hogy csendben legyenek, mert vendége, kacorkirály alszik. Az állatok meghívják őket vendégségbe. A nyúl a szakács, a medve fát és vizet hord, a farkas terít és a pecsenyét forgatja. A macskáért a varjút küldik. Amikor megjelenik, az állatok ijedtükben szétszaladnak, beleesnek a tűzbe stb. A macska és a róka a félig kész lakomán megosztoznak (vö. AaTh 103A; AaTh 103A*; BN 106*; MAT 1031; 5 vált.). A mese különösen a magyar nyelvterület K-i felében, Erdélyben és a Tiszántúlon népszerű. Változatainak egy része a Magyar Népköltési Gyűjtemény I. kötete Kacorkirály c. meséjének a származéka, melyet Benedek Elek is feldolgozott. A mese nálunk funkcióját tekintve → gyermekmese, formáját tekintve – a sorra megjelenő állatok és a macska, ill. a róka ismétlődő mondókája, párbeszéde következtében → formulamese jellegű. A típus egész Európában elterjedt, a redakció feltehetően K-európai eredetű. – Irod. Gerber, A.: Great Russian Animal Tales (Publication of the Modern Language Assotiation of America, 1891); Bolte, J.–Polivka, G.: Anmerkungen zu den Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm (I., Leipzig, 1913); Thompson, St.: The Folktale (New York, 1946); Kovács Ágnes: A magyar állatmesék típusmutatója (Népr. Közl., 1958); Dobos Ilona: Egy somogyi parasztcsalád meséi (UMNGy X. Bp., 1962).
Kovács Ágnes
