karózás: a tőkék támasztékára és védelmére szolgáló 1,5–2 m hosszú, kihegyezett farúd földbe verése. A szőlőkarók használata, a karós művelés a gazdasági ág szintjelzője. A karózás hiánya, a gyalogművelés a homoki szőlőkben ma is általános, a 19. sz. közepén a szőlőterületek fele még karózatlan volt. A hosszú csapos metszéssel termesztett fehér szőlőkben a karózás elengedhetetlen volt, a tetemes művelési költséget a nagyobb termés pótolta. Az intenzív művelésű szőlőkben karózó baltával vagy rövid nyelű szekercével verték a kapajárás irányába a gömbfa vagy hasított karót, amely legtöbbször tölgyfából, újabban akácfából készült, de szükségből beregfa (fiatal fa ága), napraforgószár és nádnyaláb is karóként szolgált. A karóverést, amelyhez újabban az ültetőfúróhoz hasonló karózóvasat használnak, tavasszal végzik. A karók őszi kiszedése, a karóhányás a korhadás elleni védekezés céljából az évi szőlőmunkák része volt a 17–19. sz.-ban. Századunkban munkaigényessége miatt nem végzik el, így ma már a karózás a karóigazítás munkájából áll. A majorsági szőlőkben a szőlőkaró biztosítása a jobbágyok szolgáltatásának terhes része volt a középkorban. (→ még: szőlőkötözés, →tőkeművelés) – Irod.Vincze István: Szőlőművelés és eszközei a borsodi Hegyközben (Népr. Közl., 1960).
Kecskés Péter
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.