kecsegehorog, dugós horog, parás horog: a mo.-i Duna déli szakaszán használt olyan csalétek nélküli →véghorog, amelynek minden horogszemére egy-egy apró dugót erősítenek. A 100–500 méteres zsinórra 70–100 cm-enként kötik a horgokat. A fenéken járó halak (kecsege, tok, harcsa) játszani kezdenek a lebegő dugókkal, s közben a horog testükbe (főleg farkukba) akad. (Ellentétben tehát más horogfélékkel, nem arra számít a halász, hogy a hal a horgot bekapja.) A kecsegehorog a 20. sz.-ban, főképp a II. világháború után terjedt el Mo.-on; az Al-Dunán megforduló hajósok, halászok terjesztették. Egyik elnevezése is erre utal (magyar: pampulla, szerb-horvát: pampura). Az Al-Dunán a szerbek és románok a tengerből felfelé vonuló tokfélék fogására általánosan és régóta használják az ugyanilyen megoldású kecsegehorgot, s ennek nagyméretű változatát, a több méteres viza fogására alkalmas vizahorgot. A láncos vizahorog al-dunai használatát Herman Ottó is ismertette. A kecsegehorgot és vizahorgot Jankó János a Volga vidékén és más, oroszok halászta vizeken rendkívül elterjedtnek találta, mégis azt valószínűsíti, hogy a magyarok a tatároktól vették át. Nem vette figyelembe az átvétel természetes lehetőségét: az orosz halászok al-dunai működését. – Irod.Herman Ottó: A magyar halászat könyve (I–II., Bp., 1887–88); Jankó János: A magyar halászat eredete (Bp.–Leipzig, 1900); Solymos Ede: Dunai halászat (Bp., 1965).
Szilágyi Miklós
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.