kisgömböc, a
kisgömböc, a: tréfás → halmozó mese, → gyermekmese; → formulamese jellegét a kisgömböc ismétlődő-gyarapodó mondókája adja meg. Cselekménye: szegény ember malackát vág, családjával együtt rendre mindenét elfogyasztják, már csak a gömböce van meg. A szegény asszony sorra felküldi három lányát a padlásra, majd maga is felmegy, hogy lehozzák, de a kisgömböc sorra valamennyiüket bekapja: Mit akarsz engem megenni, inkább én eszlek meg téged!, majd: Egy (két) nénédet, három lányodat bekaptam, ham, téged is bekaplak! – bekapja a gazdát is, leszakad a madzagja, legurul a létrán, ki az utcára, bekap egy csapat aratót, egy szakasz katonát, egy csorda disznót, de a kiskanász fehérvári bicskája (katonák szuronya, aratók kaszája) megakad a torkán, felhasítja, valamennyien kisétálnak (MNK 2028B*). Az egész magyar nyelvterületen ismert, legnagyobb számban a Duna–Tisza közéről és a Tiszántúlról jegyezték fel változatait. Népszerűségében jelentős szerepe van Arany László nagykőrösi (?) és Török Károly hódmezővásárhelyi (?) változatának (Benedek Elek feldolgozásában), melyet tankönyvek, gyermekmeséskönyvek országszerte elterjesztettek. A mese nemzetközi redakciói farkasról, szörnyekről szólnak (→ hét kecskeolló, a, → Piroska és a farkas). – Irod. Bolte, J.–Polivka, G.: Anmerkungen zu den Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm (I., Leipzig, 1913); Berze Nagy János: Baranyai magyar néphagyományok (II., Pécs, 1940); Konsza Samu: Háromszéki magyar népköltészet (szerk. Faragó József, Marosvásárhely, 1957).
Kovács Ágnes
