közigazgatási jel, adminisztratív jegy, falujegy, területi jel
közigazgatási jel, adminisztratív jegy, falujegy, területi jel: a jogi jellegű jelek azon fajtája, amely valamely tárgy (jószág stb.) származási helyére utalt. A közigazgatási jel használatát és kötelező formáját hatóságok állapították meg (pl. hazánkban a jószágra nézve a Helytartótanács 1794. évi intézkedése). Képzése ugyanúgy történhetett, mint a → tulajdonjegyé, de jószágnál legáltalánosabb az égetés, ötvösmunkánál a beütés volt. A közigazgatási jelet a község és a vármegye tartotta nyilván; funkciója leginkább az volt, hogy a tárgy elvesztése (a jószág elkóborlása) esetén a nyomozást megkönnyítse, vagy az egészségügyi célból elrendelt területi korlátozásnál a hatóság munkáját megkönnyítse. A közigazgatási jel különböző területi egységekre utalhatott: vármegyére (pl. Szabolcs vármegye jele jószág esetén a Z betű volt), kerületre (pl. a kunkerület jele a D betű volt), járásra (pl. Gömör-Kishont vármegye putnoki járásának a jele a G. P. volt), községre (pl. Mohács város jele az M betű volt). Egyes községek jeleiket a vármegye betűjeléből kiindulva betűvel vagy számjellel képezték, mások teljesen önálló jelet hoztak létre. Különösen gazdag fantáziáról tanúskodnak figurális szempontból az erdélyi szász közigazgatási jelek, amelyek történeti (pl. Brassó város koronával befedett gyökért ábrázoló jegye a város címeréből származott) és a valóságból vett elemeket (ún. beszélő jegyek) egyaránt tartalmaztak. – Egyiptomban i. e. az állami tulajdonban levő jószágokat a tartomány jelével látták el. A 12. sz.-ból ismeretes nálunk a király jegye és a székely szék jegye; a 16. sz.-ból kun községek jegyét ábrázoló bélyegzővasak maradtak fenn, és 1577-ből származik a Signetbuch, amely az erdélyi szász községek jegyeit tartalmazza. Általános elterjedését a 18. sz. végén a központi kormányszervek intézkedéseinek köszönheti, de a 19. sz. közepétől jelentősége csökkent. – Irod. Györffy István: Erdélyi szász falubilyogok (Népr. Ért., 1927); Tárkány Szücs Ernő: Ortsbestimmende (administrative) Viehbrandzeichen in Ungarn (Viehwirtschaft und Hirtenkultur, Bp., 1969).
Magyar megyék és városok jelei: 1. v. Arad m., 2–5. Baranya m., 6. v. Bars m., 7–31. v. Bács-Bodrog m., 32. v. Beszterce-Naszód m., 33–34. Békés m., 35–42. v. Bihar m., 43–44. Borsod-Abaúj-Zemplén m., 45–46. v. Csanád m., 47–49. Csongrád m., 50–53. v. Esztergom m., 55–58. Fejér m., 59–60. v. Gömör-Kishont m.
Tárkány Szücs Ernő
