közköltészet: a magyar folklorisztika elméletébe Marót Károly részéről bevezetett szakkifejezés, a szerző kifejtése szerint: „... nincs külön irodalmi („mű”-) és népi („nép”-) költészet, csak az egyigaz költészet van, amely akkor a legigazibb és legtökéletesebb, ha „közköltészetté” válhat...” E meghatározás azonban, különféle polgári esztétikák befolyása alatt kialakult elméletből következően elmossa a közösségi (folklór) és személyes-individuális művészet minőségi más és más voltát, ezért az eredeti megfogalmazás szerint nem fogadható el. Ugyanakkor, leszűkítve érvényességi körére, ti. a folklórra, kifejezi annak legfontosabb jellemvonását, a kollektivitást, amelynek sikerült magyar nyelvi megfelelőjét kínálja. Valóban ebben az értelemben vált a közköltészet szó szakkifejezéssé, pl. Ortutay Gyula fogalmazásában: „... minden népi alkotásnak középponti vonása bizonyos személytelenség, névtelenség: általános jelleg. Ezért talál rá a közköltészet... amely épp ezt az általános vonását emeli ki.” – Irod.Marót Károly: A népköltészet elmélete és magyar problémái (Bp., 1949); Ortutay Gyula: Kis magyar néprajz (Bp., 19664).
Istvánovits Márton
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.