marosszéki forgatós
marosszéki forgatós: mérsékelt tempójú (
= 80–120), 
-os metrumú forgó-forgatós páros tánc (→ páros táncok). Egyéb elnevezései: féloláhos, forgatós, korcsos, marosszéki, sebes forduló, serény, vetélős. A Felső-Maros vidékén (korcsos, sebes forduló, magyar forduló), a Székelyföld nyugati felén (marosszéki forgatós, vetéllős, serény), s a Kis-Küküllő vidékén (féloláhos) elterjedt. A Görgény-völgyi románok corcioş corcioşa néven táncolják. Erdély más részein ismeretlen vagy csak újabban terjedt el (pl. Csíkban, a Mezőség nyugati felén). A 2/4 ütemű, hangszeres → kanásztánc ardeleana típusú, tetrapodikus sorokból építkező, A Av B Bv szerkezetű dallamainak kísérete gyors → düvő. A marosszéki forgatós dallamai a 17–18. sz.-i feljegyzésekből ismert ún. → ungareszka–hajdútánc vagy korai verbunkos zene stílusköréhez kapcsolódnak és a nyugati tánczene hatását is viselik. A nőnek egyik oldalról a másikra való átvetése, forgatása mint visszatérő alapmotívum állandó párelengedő figurázással, a nő kar alatti forgatásával és zárt páros forgással váltakozik mintegy rondószerű felépítésben. E mozzanatok mindegyike a csárdásra is jellemző, de a marosszéki forgatósban rövidebb motívumsorokba, sűrítettebb formába tömörülve, kristályosabb szerkezetben s főként másfajta metrikai-ritmikai arculatban jelenik meg. A marosszéki forgatós a → táncrendben legtöbbször középütt helyezkedik el (lassú, korcsos, sebes), másutt a ciklus végén (lassú, friss, marosszéki). A Felső-Maros vidékén két különböző tempójú változatban is előfordul a táncrendben a második és a negyedik táncként (verbunk, sebes forduló, lassú, korcsos, cigánycsárdás). A marosszéki forgatós formai és zenei sajátosságai alapján a csárdás kialakulását megelőző régibb forgatós, → csalogatás a páros táncréteg legfejlettebb képviselője. Ennélfogva a régibb Kárpát-medencei forgós-forgatós páros táncok régibb, fejlett típusai a marosszéki forgatós közeli rokonai, így pl. a D-erdélyi román învîrtita. – Irod. Lajtha László: Kőrispataki gyűjtés (Bp., 1955); Pesovár Ernő: A csalogatós csárdás (Tánctud. Tanulm., 1965–66); Bp., 1967); Martin György: A marosszéki táncciklus (Táncműv. Ért., 1970. 1. sz.); Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok (I–III., Bp., 1970).
= 80–120), -os metrumú forgó-forgatós páros tánc (→ páros táncok). Egyéb elnevezései: féloláhos, forgatós, korcsos, marosszéki, sebes forduló, serény, vetélős. A Felső-Maros vidékén (korcsos, sebes forduló, magyar forduló), a Székelyföld nyugati felén (marosszéki forgatós, vetéllős, serény), s a Kis-Küküllő vidékén (féloláhos) elterjedt. A Görgény-völgyi románok corcioş corcioşa néven táncolják. Erdély más részein ismeretlen vagy csak újabban terjedt el (pl. Csíkban, a Mezőség nyugati felén). A 2/4 ütemű, hangszeres → kanásztánc ardeleana típusú, tetrapodikus sorokból építkező, A Av B Bv szerkezetű dallamainak kísérete gyors → düvő. A marosszéki forgatós dallamai a 17–18. sz.-i feljegyzésekből ismert ún. → ungareszka–hajdútánc vagy korai verbunkos zene stílusköréhez kapcsolódnak és a nyugati tánczene hatását is viselik. A nőnek egyik oldalról a másikra való átvetése, forgatása mint visszatérő alapmotívum állandó párelengedő figurázással, a nő kar alatti forgatásával és zárt páros forgással váltakozik mintegy rondószerű felépítésben. E mozzanatok mindegyike a csárdásra is jellemző, de a marosszéki forgatósban rövidebb motívumsorokba, sűrítettebb formába tömörülve, kristályosabb szerkezetben s főként másfajta metrikai-ritmikai arculatban jelenik meg. A marosszéki forgatós a → táncrendben legtöbbször középütt helyezkedik el (lassú, korcsos, sebes), másutt a ciklus végén (lassú, friss, marosszéki). A Felső-Maros vidékén két különböző tempójú változatban is előfordul a táncrendben a második és a negyedik táncként (verbunk, sebes forduló, lassú, korcsos, cigánycsárdás). A marosszéki forgatós formai és zenei sajátosságai alapján a csárdás kialakulását megelőző régibb forgatós, → csalogatás a páros táncréteg legfejlettebb képviselője. Ennélfogva a régibb Kárpát-medencei forgós-forgatós páros táncok régibb, fejlett típusai a marosszéki forgatós közeli rokonai, így pl. a D-erdélyi román învîrtita. – Irod. Lajtha László: Kőrispataki gyűjtés (Bp., 1955); Pesovár Ernő: A csalogatós csárdás (Tánctud. Tanulm., 1965–66); Bp., 1967); Martin György: A marosszéki táncciklus (Táncműv. Ért., 1970. 1. sz.); Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok (I–III., Bp., 1970).
Marosszéki forgatós táncírása
Marosszéki forgatós táncírása
Martin György
