méhes | Magyar néprajzi lexikon

Full text search

méhes: 1. méhcsaládok elhelyezésére szolgáló védett vagy bekerített földterület, – 2. a kasokat, kaptárakat befogadó építmény vagy védett ereszalja, a lakóház vagy melléképületek oldalán. Az utóbbit csak a kevés méhcsaláddal rendelkezők alkalmazzák. – A méhcsaládokat befogadó bodonok (→ ember formájú köpű, → kaptár, → köpű, → méhkas) elhelyezésének évszázadok óta igen sokféle változata ismeretes. A lábakon álló, oldalfal nélküli féltetős, polcos méhesektől kezdve a borona-, sövény-, sár- és paticsfalú, három-négy oldalán kerített, náddal, zsúppal féltetősen fedett építményekig minden építési technika képviselve van. A méhesek és a méhkasok elhelyezése mindig keletnek, napfelkeltének fordul. A méhesek a háztól távolabb álltak, körülkerített → kelencék is lehettek. A házak belső telkére csak a 19. sz. közepétől kerültek a méhesek, ez időtől vált a három oldalán zárt méhes általánossá. Elnevezései különösen a 17–18. sz.-i leírásokban méhkert, méhház, méhállás, méherdő, általánosan méhes. – Irod. Takáts Sándor: Rajzok a török világból (I–III., Bp., 1915–17); Szabadfalvi József: Méhészkedés a szatmári Erdőháton (Ethn., 1956); Szolnoky Lajos: Az udvar és építményei Vajdácskán (Ethn., 1956); H. Kerecsényi Edit: A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Népr. Közl., 1969).