méhitató: rendszerint puhafából vájt, téglalap alakú vályú, a benne levő vízre szalma- és nádszálakat tesznek, hogy a méhek bele ne fulladjanak. A méheknek tavasszal különösen sok vízre van szükségük, ezt mézből, a kaptár falának lecsapódásából és a szabadban szerzik. Az okszerűen méhészkedők a méhitatót a méhes elé, napsütötte helyre állítják. A régi méhészek az itatóvályúba vizeltek, mert a hagyomány szerint a méhek az ilyen vizet kedvelik. Újabban a szakoktatás és szaklapok hatására csöpögtetős itatókat használnak. Rendszerint nagyobb edénynek vagy kisebb hordónak megfúrják és ronggyal betömik az oldalát, hogy a víz az alája ferdén állított deszkalapra szivárogjon. – Irod.Schier Brunó: Der Bienenstand in Mitteleuropa (Leipzig, 1939); H. Kerecsényi Edit: A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Népr. Közl., 1969).
Boross Marietta
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.