mondahős
mondahős: a monda cselekményének középpontjában álló személy; szerepe lehet pozitív vagy negatív. A pozitív mondahős egy közösség ideáltípusát is képviseli. Bár gyakran történelmi személyiségek nevét viseli, a valósághoz kevés köze van, jelkép, művészi absztrakció. Ezért rendelkeznek különböző mondahősök azonos jellemvonásokkal, cselekménytípussal. Vannak több történeti korszakon keresztülhúzódó jellemvonások: a mondahős nagy erejű, óriás vagy nagy termetű, legyőzi az ellenséget. E típuson belül azonban az évszázadok során a hérosz veszít mitikus vonásaiból, a félistenből egyre emberibbé válik: nem óriás többé, csupán nagy termetű, nem a szörnyet, sárkányt győzi le, hanem az ellenséget stb. Ezen túlmenően az egyes korszakok rányomják speciális bélyegüket a hősideálra. A középkorban szent életűnek, szegényeket pártolónak kellett lenniük. E típus megszemélyesítői az Árpád-házi szent királyok. – Mivel a monda az utolsó évszázadokban egyre inkább a jobbágyság, majd parasztság vágyainak kifejezőjévé vált, szociális mondanivalója előtérbe került. A hős legfőbb feladata, hogy a gazdagokkal szemben a szegények igazát juttassa érvényre (→ Mátyás király, → Kossuth Lajos). A → betyármondáknak is ez a központi mondanivalójuk. A negatív hősök jellemző típusai: a kegyetlen, népet nyúzó urak, akik a síron túl sem lelnek nyugalmat. Mondahőssé válhatnak történelmi vagy irodalmi nagyságok vagy bárki más, akit viselkedése vagy foglalkozása folytán a nép különleges képességekkel ruház fel. (→ még: mondahősnő, → nagy erejű hős) – Irod. Wossidlo, Richard–Schneidewind, Gisela: Herr und Knecht (Berlin, 1956); Dömötör Tekla: Monda (A magyar népköltészet, Bp., 1966).
Dobos Ilona
