nyaraló
nyaraló: a településtől távoli, rendszerint ősgyep, ahol az állatok tavasztól őszig tartózkodnak, legelnek (→ vándorpásztorkodás). Itt alakítják ki a legeltetési időszakokra az állatállomány részére a megfelelő szállást. A pásztorok részére egyszerű építményt (→ cserény, → kontyos kunyhó, → vasaló), az állatoknak egybentartó → karámot, → esztrengát, enyhelyet, pl. → szárnyékot, újabban → akolt, a juhoknak → hodályt emelnek. A nyaraltatás oka a két gazdasági fő ágazat, a földművelés és az állattenyésztés aránytalan volta, a nagyarányú állattenyésztés, amely legelőhiányban mutatkozik meg (→ külterjes állattenyésztés). A nyaraltatás a nagykiterjedésű pusztákon (Hortobágy, Nagy- és Kiskunság), a hegyvidékeken, jobbára a havasi legelőkön alakult ki (→ havasi pásztorkodás, → transhumance), de olyan helyeken is, ahol a település határában nem állt rendelkezésre elegendő legelő. A nyaralók lehettek a település határának távoli részén, ill. más települések kibérelt határrészében is. A nyaraltatás szokásban volt a szarvasmarha (→ gulya), a ló (→ ménes) tenyésztésénél is, de legnagyobb arányú a juhtenyésztés esetében (→ még: magatarti juhászat, → felesjuhászat). – Irod. Takáts Sándor: A nyaraló és telelő. A magyar múlt tarlójáról (Bp., é. n.); Szabadfalvi József: Nomád teleltetési rendszer az Alföldön (Műveltség és Hagyomány, 1966); Szabadfalvi József: Az extenzív állattenyésztés Magyarországon (Műveltség és Hagyomány, 1970); Szabadfalvi József: Studia ethnographica et folkloristica in honorem Béla Gunda (Debrecen, 1971).
Szabadfalvi József
