oppidum
oppidum: a történelmi és jogi értelemben vett → mezőváros latin neve. Földesúri joghatóság alatt álló, de a közönséges jobbágyfalvaknál szabadabb, vásártartási joggal és bizonyos autonómiával rendelkező település. Az oppidumok alakulásának jelentős korszaka volt a 14. sz. és a 15. sz. első fele. Ebben az időszakban kb. 800 falu kapott mezővárosi jogot a történeti Mo. területén. A 15–16. sz. fordulóján az ország lakosságának mintegy 16–20%-a lakott oppidumokban. A mezővárosok száma később jelentősen nem szaporodott, sőt közülük sok visszasüllyedt a közönséges jobbágyfalvak közé. Néhánynak hosszú harc és sok pénz árán sikerült leráznia a földesúri fennhatóságot és elérni a → civitás címet. (→ még: város). – Irod. Makkai László: A magyar városfejlődés történetének vázlata (Vidéki városaink, szerk. Borsos József, Bp., 1961); Bácskai Vera: Magyar mezővárosok a XV. században (Bp., 1965); Szabó István: A falurendszer kialakulása Magyarországon a IX–XV. században (Bp., 1966); Ladányi Erzsébet: Libera villa–oppidum–civitás (Bölcsészettudományi Kar Bp., Annales, Sectio Hist., VIII.).
Bárth János
