paplan: némely magyar vidéken a paraszti →vetett ágy tartozéka; színes, főleg selyem borítású takaró, melynek gyapot, esetleg pihe vagy gyapjú töltését mintás tűzés rögzíti. Paplany, paklan elnevezése is ismert. A paplan a 10–12. sz.-i bizánci magyar dinasztikus kapcsolatok révén honosodott meg Mo.-on, és a közelmúltig elsősorban a nemesség és a városi polgárság otthonára korlátozódott használata. Az alföldi városokban a 17. sz.-tól vannak adatok használatára, a hímzett, csipkés paplanrahajtóval egyetemben. A 18. sz.-ban a falusi kocsmárosoknál is említik. A parasztság csak nehezen fogadta be, a népdalokban a paplan és a paplanos ágy az úri luxus, ill. az elpuhultság kifejezője. Kivételesnek számít meghonosodása a 19. sz. második felében egyes városok környékén, így Orosházán vagy Kalotaszegen. Ilyen alkalmazásában előbb a hagyományos →díszlepedővel egészült ki, s csak a 20. sz.-ban a felgombolható paplan-lepedővel. A Dunántúlon és a Kisalföldön néhol a puszta paplan elnevezés ruházódott át a 19. sz.-ban egyes ágyneműdarabokra, pl. a takaródzó →lepedőre vagy a →búvóágyat takaró karton ágyterítőre, ill. a mennyezetes ágy függönyére. – Irod. Kiss Lajos: Szőrös párnavégek Hódmezővásárhelyen (Népr. Ért., 1928); Zoltai Lajos: Vázlatok a debreceni régi polgár házatájáról. A lakóház belseje (Debrecen, 1937); Fél Edit–Hofer Tamás: A kalotaszegi kelengye (Népr. Ért., 1970).
K. Csilléry Klára
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.