búvóágy
búvóágy: a → vetett ágy alján kialakított rejtett fekvőhely szegényebb, népes parasztcsaládokban. Egyéb elnevezése: bosznya, kuripintyó, bingyó, pokol, búvú, burcsik, kalodás ágy, superlás ágy, bódés ágy, ekhós ágy. A búvóágy fölé, az ágy végének fölső peremére támaszkodó lécvázra vagy deszkákra, mint egy → mennyezetes ágyra tornyozzák fel a díszágyneműt. Mo.-i alakulás eredménye, kialakítására az ágyban való alvás általánossá válásával kerülhetett sor. A búvóágyat díszlepedő, ill. ágyterítő takarta nappal, ezt éjjel felhajtották. Két gyermek vagy nagylány aludt benne. Ha alvóhelyre nem volt szükség, tárolótérnek is használták, akár az ágydeszkákat is kiemelve, így a 20. sz.-ban kerékpár számára. – A búvóágyhoz közeli megoldást ismertek a hartai németek, ahol soktagú családokban éjszakára az alsó fekvőhely fölé, a deszkák alkotta emeletre is ágyat vetettek. – Irod. Fél Edit: Harta néprajza (Bp., 1935); Fél Edit–Hofer Tamás: Arányok és mértékek az átányi gazdálkodásban és háztartásban (Népr. Közl., 1967); Tápé története és néprajza (szerk. Ilia Mihály–Juhász Antal, Tápé, 1971).
K. Csilléry Klára
