paraszti találmány
paraszti találmány: egyszerű eszköz vagy gép, amelyet ezemester hajlamú parasztemberek munkájuk megkönnyítésére már meglévő szerszámok tökéletesítésével, vagy saját önálló ötleteik alapján készítenek. A → felfedezés egyik formája. A paraszti kultúra sok területén fellelhető, de elsősorban a gazdálkodásban található meg. A hagyományos gabonatermesztésben azonban jóval kevésbé fordul elő, mint az újkori, amerikai eredetű kapásnövények (→ burgonya, → dohány, → kukorica), a szántóföldi zöldségek (hagyma [→ fokhagyma, → vöröshagyma], → paprika, → paradicsom) és a homoki szőlőművelésnél. A paraszti találmányok többnyire a vetés és a betakarítás munkáját gyorsítják, pl. az Alföld-szerte elterjedt különböző kukoricavető alkalmatosságok, a sok parasztgazdának megfizethetetlenül drága vetőgépekhez hasonló, de jóval kisebb teljesítményű eszközök, amelyek 2–3 sorban vetik a magot. A burgonya ásását az eke átalakításával (pl. a kormánylemez levétele, különböző tárgyak – lánc – rászerelése) segítették. A makói hagyma-, a fóti paradicsom- vagy a csányi dinnyetermesztés speciális eszközkészlete a kultúra kialakulása és fejlődése során a művelés szükséglete szerint jött létre. A gyulai és szentesi primőrzöldség-termelő kertészek az országos méretektől eltérő → melegágyi kereteket használnak stb. A paraszti találmányhoz szervesen kapcsolódnak azok a kísérletezések és újítások, amelyek fellelhetők a növénytermesztésben, elsősorban szintén a belterjes kultúrák körében. Legértékesebbek ezek közül azok a megfigyelések, amelyek során kiválogatódással tájfajták jöttek létre (szegedi, gyulai, szentesi paprika, makói hagyma, nagykőrösi uborka stb.). A kísérletezések más része a növényápolási munkákkal kapcsolatos, pl. a kapálás idejének és számának a hagyományostól eltérő megváltoztatása stb. A paraszti találmányok elterjedése regionális. Legtöbbször csak egy kisebb falu, nagyobb településeken egy-egy utca vagy határrész szomszédsága ismeri és használja őket. De van olyan eset is, hogy egyetlen család körén nem terjed túl alkalmazásuk. – Irod. Balogh István: A magosligeti málévetőgép (A nyíregyházi Jósa András Múz. Évkve, 1960); Fél Edit–Hofer Tamás: A parasztember szerszámai. Beszámoló az átányi monografikus eszközvizsgálatról (Ethn., 1961); Kósa László: Találmányok a paraszti gazdaságban (Népi kultúra – Népi Társadalom, 1969).
Vetőgép (Vámosoroszi, Szabolcs-Szatmár m., 1940)
„Sárgyúró járgány”. Agyagdagasztó gépezet cserépkészítéshez (Nagybacon, v. Háromszék m., 1971)
Kósa László
