pávaszem, pávatoll
pávaszem, pávatoll: téves elnevezése a 19. sz.-i magyar → szűcshímzés és → szűrhímzés legjellegzetesebb motívumának, a stilizált → rózsának, a pávafarktoll rajzához való hasonlóság nyomán. Iparművész körökben keletkezett 1885–1890 között ez az elnevezés, az irodalomba és a köztudatba Huszka József Magyar Ornamentika c. 1898-ban megjelent könyve vitte be, amely a szegfűmotívumot is pávafark ábrázolásának mondja. Huszka a véletlen formai megfelelésekből tévesen arra következtetett, hogy ezek a motívumok a honfoglalás előtti időkből maradtak volna fenn, s keleti, indiai eredetűek lennének. Valójában belső fejlődésű motívumváltozatok, amelyek csak a 19. sz. elejére alakultak ki, a magyar parasztságnál a 16–17. sz.-tól kezdve terjedő → növényi ornamentika részeként. – Irod. Viski Károly: A pávaszem (Népr. Ért., 1926).
Pávaszem
Szűraszaj részlete ún. „pávaszem”-motívummal (Karcag, Szolnok m., 19. sz. második fele) Bp. Néprajzi Múzeum
K. Csilléry Klára
