Piroska és a farkas: polgári-városi környezetben közismert →hiedelemmese jellegű →gyermekmese. Cselekménye: Piroska (Pirossapkácska) bort és kalácsot visz beteg nagyanyjának. Útközben összetalálkozik a farkassal, s az rábeszéli, hogy virágot is vigyen. Míg a kislány virágot szed, a farkas elnyargal a nagymamához, elnyeli s magára öltve hálóköntösét és hálósapkáját, befekszik az ágyába. Nemsokára megérkezik Piroska, és megkérdezi, hogy miért olyan nagy a füle, szeme, szája. A farkas válaszai: a) azért, hogy jobban halljalak, b) azért, hogy jobban lássalak, c) azért, hogy könnyebben bekaphassalak/vagy felszólítja, hogy feküdjön mellé. A kislány nekikészülődik, de irtózik, s kérdéseket tesz fel: miért olyan nagy/vagy szőrös a lába, a keze, a szája stb. (vö. Perrault változatával), a farkas bekapja. Arrajáró vadász meghallja a farkas erős horkolását, bemegy, felvágja a hasát, s Piroska és a nagyanyja elevenen kisétál belőle. A hasat megtöltik kaviccsal. A farkas elpusztul (AaTh 333: vö. →hét kecskeolló, a: AaTh 123). – A mese a magyar szájhagyományban könyvmesék nyomán vált ismertté. A két számontartott változat közül a 19. sz. közepén gyűjtött szegedi a Perrault mese (Le Petit Chaperon rouge), a 20. sz. közepén feljegyzett kalotaszegi pedig a közkedvelt Grimm-mese (Rotkäppchen) származéka. Előbbi a forrásnak megfelelően befejeződik azzal, hogy a farkas felfalja a kisleányt, utóbbiban már – a Grimm-mesének megfelelően – megtörtént a hét kecskeolló meséjével való kontamináció: megjelenik a vadász, és Piroska meg a nagymama irreális módon előbújnak elevenen a farkas hasából. A két mese közül a Perrault-származék már magán viseli a folklorizálódás látható nyomait: Piroska ott feltett öt kérdése a népmesei törvényeknek megfelelően itt háromra redukálódott, és a mese légkörében „A boszorkány komaasszony” (AaTh 334) és „A lábát mosó halál” (AaTh 336) típushoz került közel. A gyermekmesemondótól származó kalotaszegi változaton viszont a könyvforrás közelsége érződik. Piroska és a farkas meséje elsősorban Perrault és a Grimm testvérek hazájában ismert, de tudunk belga, holland, dán, olasz, spanyol és portugál változatokról is. P. Delarue szerint kisugárzási középpontja a Loire forrásvidéke, itt találta ugyanis a legtöbb, az irodalmi feldolgozásoktól független vagy azokkal kevert változatot. A típus másik monográfusa, M. Rump a súlypontot keletebbre, a francia–olasz–tiroli Alpok területére helyezi és a mesét az óvó-, →ijesztőmesék közé sorolja. (→ még: Jancsi és Juliska; →kismalac és a farkas, a) – Irod.Henssen, G.: Deutsche Schreckmärchen und ihre europäischen Anverwandten (Zeitschrift für Volkskunde, 1953); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (I., Pécs, 1957); Delarue, P.: Le conte populaire français (I., Paris, 1957).
Kovács Ágnes
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.