politikai dal: időszerű közéleti kérdésekkel foglalkozó rövid, félnépi eredetű lírai dal. A fontos közéleti és hadi eseményekkel, kiemelkedő egyéniségekkel foglalkozó →történeti ének legközelebbi műfaji rokona, később helyettesítője is; a múlt században egynek vették őket és a korabeli →katonadalokkal együtt hazafiúi (hazafias) énekeknek is mondták. A politikai dal történeti elődje a →porcióének, a jobbágyi →panaszdal, az 1848 előtti félévszázad nemzeti →mozgalmi dalai és általában a katonai és adóterhek, valamint a jobbágyi robot, német elnyomás ellen tiltakozó dalok. Ezek egy része helyi színezetű, ha pedig felér az osztály- vagy nemzeti szintre, sokszor kisnemesi, diákos eredetű, csak kevéssé folklorizálódott. A személyiségnek a politikában való mind hangsúlyosabb jelentkezésével, továbbá viszonylag szélesebb paraszti, agrár- és ipari munkástömegeknek a közéleti harcokban való részvételével párhuzamosan alakult ki előző hagyományokra épülve az újkori politikai dal fiatalabb rétege. Arany László szerint a hazaszeretet, az ellenség gyűlölete, a közdolgok miatti öröm és bánat, a vezetők tisztelete és hasonló lehet a téma, utóbb már a nemzeti-nemzetközi keretek között kibontakozó osztályharc is. Így a 19. sz. második felétől elsősorban a Bach-korszak németellenes gúnydalai (idegen tisztviselők, fináncok, ún. földkóstolók visszaélései, tiltakozás az általános hadkötelezettség, a dohányegyedárusítás, adóterhek fokozódása stb. ellen), a választási küzdelmek →kortesdalai, az újabb paraszti panaszdalok (főként az elviselhetetlen adók ellen), valamint az osztályharcos →agrármozgalmi dal és →munkásmozgalmi dalok. Ez utóbbiak közül politikai vonatkozást tartalmaz néhány önállónak is vehető dalcsoport (pl. →békedal, →börtöndal, →sztrájkdal, →tizenkilences katonadal stb.). A nem feltétlenül munkás-, de tömegdalnak vehető újkori politikai dalok eszmei mondanivalójuk szerint sokféle néven ismertek (demokratikus, pártos, ellenálló, tiltakozó, forradalmi stb.) és olykor mai népszerű együttesek műsorain is szerepelnek. – A politikai dalokat időszerű vonatkozásaik miatt aránylag könnyű korszakolni. A rövid, csattanós, mozgékony forma jellemzi őket, az időszerű, sokszor szókimondó szövegek (– Jaj, de huncut a német, Hogy a fene enné meg! – Igyunk, aki angyala van. A bankónak most döge van! – Tisza malma két közre jár: Bécsnek őröl, nekünk darál; – Gesztre megyen extravasút. Abcúg Tisza, Éljen Kossuth!) gyorsan átalakulnak; mindig korabeli divatos nép- vagy műdalra húzzák rá őket. (Leggyakrabban szerepel a szinte elnyűhetetlen →Kossuth-nóta.) Az újabb réteg is félnépi eredetű, de a korábbinál jelentősebb mértékben folklorizálódott. – Irod.Arany László: A magyar politikai költészetről (Bp., 1873); Imre Sándor: A népköltészetről és népdalról (Bp., 1900); Kálmány Lajos: Történeti énekek és katonadalok (Bp., 1952).
Katona Imre
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.