szellem
szellem: a → népi hitvilágban általában valamilyen természeti helyhez, jelenséghez (tűz, víz, erdő, hegy), valamilyen kultúrhelyhez (ház, istálló, temető stb.) kapcsolódó vagy pedig az emberrel együttélő → természetfeletti lény; tehát mindig valakinek vagy valaminek a szelleme. Megkülönböztetendő a visszajáró halottól (→ lélek), a → kísértettől, valamint a csak helyi mondákban és eredetmondákban szereplő, múltba képzelt mitikus alakoktól (pl. → óriás, → törpe). A róluk szóló → hiedelemmondák és közlések szerint a jelenben léteznek, megjelennek az embereknek, találkozni, beszélni lehet velük. Általában emberi, ritkábban állatalakjuk van, gyakran különleges ismertetőjeggyel, amely sokszor egy-egy hely szellemének specifikus ismertetőjegye (pl. a kincsőrző általában ősz ember vagy kistermetű lény stb.). A magyar népi hitvilágban nincs egységes szellem-fogalom, a néhány szellemnek minősíthető lény csak a fentiekben egyezik. – A természeti jelenségek, helyek szellemei a magyar néphitben általában ismeretlenek. Kivétel a → vízilények szegényes és heterogén csoportja, és az → erdei lényekre vonatkozó igen kétséges szórványadatok. Az ún. helyi szellemek közül viszonylag gazdag, de szintén heterogén adatanyag vonatkozik a kincsőrző szellemre; de az ehhez kapcsolódó kincsásás hiedelemköre, ill. mondaköre sokkal inkább a kincs földbejutására, ill. megszerzésének módjára vonatkozik, mint a kincsőrző lények pontosabb körvonalazására (→ kincs). – A fentieken kívül három, a szellem-hit körébe sorolható fogalomkörrel rendelkezik a magyar népi hitvilág, azonban mindhárom teljesen önálló alakulat, a fentiektől és egymástól független. Ezek: a → bányaszellem, a házi szellemnek minősíthető → házikígyó, és a segítő szellemnek minősíthető → lidérccsirke, s az utóbbival rokon, szintén segítő szellem jellegű → ördögök, a → tudós kocsis hiedelemköréből. Nem tévesztendők össze a szellemekkel és nem minősíthetők szellemeknek a szövegfolklór alkotásokban vagy akár → mágikus eljárások kapcsán a megszemélyesített természeti tárgyak, helyek és jelenségek (pl. földhöz, fákhoz, holdhoz szóló → ráolvasásszövegek, → tűz megszemélyesítése a hiedelmekben stb.). – Irod. Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások (Bp., 1925); Honko, L.: Geisterglaube in Ingermanland (FFC, 185, Helsinki, 1962).
Pócs Éva
