Szerencsés János
Szerencsés János: tréfás → reális mese, ill. annak hőse. Két ember beszélget a feleségéről. Egyik szidja, a másik dicséri, mondván, hogy bármilyen ostobaságot elkövethet, a felesége sohasem veszekszik érte. Fogadást kötnek. A feleségét dicsérő ember elviszi lovát a vásárra, elcseréli egy tehénért, a tehenet egy kecskéért, a kecskét egy libáért stb. végül semmije sem marad. Megnyeri a fogadást. (Ritkább az a forma, mikor szolgálata jutalmául nagy darab aranyat kap, azt cseréli el lóra, tehénre, libára stb.: AaTh 1415.). A mesének 9 magyar változata ismert, köztük → ponyván a népszerű Grimm-mese. „Hans im Glück” magyar fordítása: Szerencsés Jancsi mulatságos története vagy mi lett a nagy darab aranyból? Ékes rigmusokba szedett vidám történet (nyomatott és kapható Bartalits Imrénél, Bp., é. n.), ill. ennek származéka is, mely a nyelvterület nyugati felén került feljegyzésre, a keleti felén a fogadásos-redakció az elterjedtebb. Jelelgzetes a „Fa kivágása”: AaTh 1242* rátótiáda (→ falucsúfoló) típussal kombinált kalotaszegi változat, amelynek hőse, az → ostoba ember ökreit, szekerét, fejszéjét, ruháit, végül még nemi szervét is elveszti („Szerencsétlen János”: AaTh 1681). Ellentétes előjelű cseresorozatot tartalmaz a „Szegény ember búzaszeme”: AaTh 1655 típus, róka- és emberhőssel (ügyes fiú). A mese egész Európában, a Közel-Keleten, Elő- és Hátsó-Indiában, valamint É-Amerikában elterjedt. A magyarhoz a román, orosz és török változatok állnak legközelebb. – Irod. Kovács Ágnes: Kalotaszegi népmesék (II., UMNGy, VI., Bp., 1943); Eberhard, W.–Boratav, P. N.: Typen türkischer Volksmärchen (Wiesbaden, 1953); Faragó József: A szegény ember vására. Székely népmesék (Bukarest, 1955); Andrejev, N. P.: Az orosz mesetípusok Aarne-rendszerű mutatója (MNK, I. Bp., 1960); Storescu, S. C.: La typologie bibliographique des facéties roumaines (II., Bucureşti, 1969).
Kovács Ágnes
