Terülj asztalkám! (abroszkám!), Szamár, „tüsszents” aranyat!, (Üssed, üssed, üssed botocskám!)
Terülj asztalkám! (abroszkám!), Szamár, „tüsszents” aranyat!, (Üssed, üssed, üssed botocskám!): → varázsmese. Cselekménye: szegény ember, akinek → Annyi gyereke volt, mint a rosta lika, még eggyel több, világgá megy, hogy számon kérje Istentől, miért adott annyi gyereket és olyan kevés kenyeret; be akarja dugni a Szél lyukát, mert az tönkretette a vetését, elfújta az utolsó lisztjét, megfagylalta stb. Vásárra hajtja az utolsó tehenét; az erdőre megy fát vágni, vagy hogy felakassza magát. Ősz öreg embertől, a Széltől, Krisztustól és Szent Pétertől, az ördögtől kap a) egy abroszt, asztalt, melynek azt kell mondania, hogy: Terülj asztalkám! és tele lesz étellel-itallal. Hazamenet a vendéglős kicseréli egy hasonlóra. b) Másodszor is útra kel, mert becsapták. Egy aranyat hullató szamarat, lovat, kecskét, bárányt kap. A kocsmáros ezt is kicseréli. c) Harmadszor a csodatevő lény egy bottal ajándékozza meg, melynek segítségével mágikus tárgyait visszaszerzi. Gyermekeit végre jóllakatja, meggazdagszanak (AaTh 563). A múlt századi változatok egy részében a királyt is vendégül látja, és mert az elkívánja tőle az abroszt és a szamarat, katonáival együtt „leveri”, ő lesz a király; az irodalmi változatokban az ellenséget győzi le, s így nyeri el a királyságot; az újabb változatokban gyermekei nagy részét „vereti le” a bottal, s a megmaradt kettő-háromból nagy urakat csinál. Némiképpen eltérő redakció: a szegény ember három fia szolgálja meg, ill. szerzi a mágikus tárgyakat. – Az egész magyar nyelvterületen közel 40 változatban számon tartott tipikus vágy-mese. 19. sz. végi ponyvaszöveg hatására egyes változataiban antiszemita mellékízzel. A tárgyak sorrendje gyakran felcserélődik, a hozzájuk intézendő varázsige (→ varázsszó) is elég nagy változatosságot mutat, tartalmuk és formájuk nem annyira a helybeli hiedelemvilággal, mint inkább a mesemondók, ill. a gyűjtők-feldolgozók „költői képességeivel” hozható kapcsolatba. Az egyszerű, bővítetlen hármas szerkezet (→ hármasság) a magyar változatok nagy részére jellemző. A mese egész Eurázsiában, európai bevándorlók közvetítésével É- és D-Amerikában (Kanada, USA, Brazília) ismert, elemei előfordulnak a korai hindu, kínai és ógörög mese-, ill. mítoszköltészetben. Krohn, Aarne és Liungman a mese keletkezését i. sz. 300–1000-re teszi s a korai Bizáncban vagy Elő-Ázsián keresztül Indiában képzeli. Ma már mindenütt a népszerű szórakoztató-mese kategóriájába tartozik. – Irod. Kovács Ágnes: Kalotaszegi népmesék (l., UMNGY, V., Bp., 1943): Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (I., Pécs, 1957); Ranke, K.: Schleswig-Holsteinische Volksmärchen (II., Kiel, 1958); Delarue, P.–Tenèze, M.-L.: Le conte populaire français (II., Paris, 1964): Erdész Sándor: Ámi Lajos meséi (II., UMNGy, XIV., Bp., 1968).
Kovács Ágnes
