Tessedik Sámuel (Alberti, 1742–Szarvas, 1820)
Tessedik Sámuel (Alberti, 1742–Szarvas, 1820): ev. lelkész, pedagógus, író. A mo.-i néprajzi gondolkodás egyik jelentős előfutára. Pozsonyban, Sárospatakon, Debrecenben, majd német egy.-eken tanult. 1767-től haláláig Szarvason volt lelkész. A filantropista pedagógiai eszmék hatása alatt egész életében a parasztság helyzetének megjavítására törekedett. 1780-ban parasztifjak számára gazdasági iskolát alapított, ahol az okszerű gazdálkodás tanításán fáradozott. Az iskola működését a meg nem értés és gáncsoskodás miatt 1806-ban meg kellett szüntetnie. Pedagógiai munkássága mellett széles körű tevékenységet fejtett ki Szarvason az Alföld mezőgazdaságának föllendítéséért (korszerű vetésforgók, új takarmánynövények, talajjavítás, gyümölcstermesztés, méhészet, selyemhernyó-tenyésztés stb.). Sokat foglalkozott szociális kérdésekkel. Felvilágosult szellemben igyekezett a társadalom figyelmét a parasztság helyzetére felhívni, ill. kezdeményezte annak tudományos igényű tanulmányozását (táplálkozás, lakásviszonyok, településrendezés stb.). – F. m. A paraszt ember Magyarországban mitsoda és mi lehetne (Kónyi János fordítása, Pécs, 1786); Önéletleírás (magyar fordítása Zsilinszky Mihály, Pest, 1873 és Nádor Jenő, Szarvas, 1942); Szarvasi nevezetességek (ford. Nádor Jenő, Bp., 1938); A parasztok állapotáról Magyarországon (Berzeviczy Gergellyel. vál., szerk., a bevezetőt írta Zsigmond Gábor, Bp., 1979). – Irod. Nádor Jenő–Kemény Gábor: T. S. élete és munkája (Szarvas, 1936); Wellmann Imre: T. S. (Bp., 1954); Tóth Lajos: T. S. (1742–1820) (Szarvas, 1976).
Kósa László
