új tűz
új tűz: Egész Európában – a magyar nyelvterületen is – fennmaradtak a → tüzkeltés kezdetleges módjai, részint szükségmegoldásként (pl. pásztorok, halászok, erdei munkások kezén), részint → mágikus eljárásként. Az utóbbi gyakran összefonódik bizonyos jeles napokhoz kapcsolódó, előírásszerű új tűzgyújtással. Legáltalánosabb a magyar nyelvterületen a dörzsöléssel gerjesztett új tűz, de e körbe vonható az egyes ünnepeken acél–kova–taplóval gyújtott tűz is. A mágikus céllal gyújtott új tűz általában az állatállományt fenyegető bajok elhárításával függ össze Európa-szerte. Több 19. és 20. sz.-i adat szerint Mo. több helyén disznópestis, marhavész idején a falu minden tűzhelyén eloltották a tüzet és dörzsöléssel gerjesztett új tűz füstjén hajtották át az állatokat. A jeles napokhoz kapcsolódó, előírásszerű új tűznek (→ tűz) általában nincs hasonló célja, kötelező érvényét pusztán az ünnep hagyományőrző szerepe tartotta fenn: pl. Baranyában Szent Antal estéjén minden tüzet eloltottak és a dörzsöléssel gerjesztett új tűzről vitt haza tüzet a falu minden lakója; Göcsejben és Hetés vidékén Flórián napon az új tűzzel meggyújtott ágról vitt haza mindenki tüzet az eloltott régi helyett. Rokon jelenség a → nagyszombati szentelt tűz (→ szentelmények) parazsának hazavitele tűzgyújtáshoz. – Az új tűz azon jelenségek széles körébe vonható, amikor egy újabb technika mellett a régebbi is megőrződik, ill. időnként felelevenedik bizonyos kultikus vagy mágikus szerepkörben; vagy az ünnepi szokásrendbe tartozó, szinte kötelező érvényű előírások tartják életben. (→ még: tűzgyújtás, → tűzkeltés, → Flórián-nap) – Irod. Szendrey Ákos: Az új tűz (Ethn., 1931); Liungman, W.: Traditions-Wanderungen Euphrat-Rhein (FFC 118–119; Helsinki, 1937–38); Ujváry Zoltán: Primitív tűzgyújtás a Zempléni hegyvidékről (Ethn., 1958).
Pócs Éva
