Cephalus
Cephalus, Κεϕαλος. – 1. Mesés vadász Thoricusból (Attica). Hermesnek és Hersének (mások szerint Deionnak és Diomedének) fia. Ő és felesége Procris, Erechtheus leánya, gyöngéd szerelmükben örök hűséget fogadtak egymásnak. Történt azonban, hogy Eos heves szerelemre gyulladt C. iránt, és mikor az utóbbi a hegyek között vadászott, elrabolta. Hogy aztán feleségétől egészen elszakítsa, más alakban elküldötte Procrishoz, mint hogyha az elhagyatott asszonyt feleségül kérné. Procris egy gyönge pillanatában enged a kisértésnek és C. csak akkor ismerteti meg magát, mikor a hűtlenség már megtörtént. Procris szégyenében földönfutóvá lesz, s így Cretába kerül, a hol Artemisszal együtt vadászik s ettől (mások szerint Minostól) kap egy gerelyt, mely czélját soha el nem téveszti és egy vadászkutyát, mely gyors, mint a szél, s a melyet semmikép sem lehet utolérni. Így ellátva visszatér Atticába és ismeretlenül a vadászó C.-hoz csatlakozik. Ez meglátja és megkívánja a csodálatos kutyát és csodálatos gerelyt, mire Procris mindkettőt oda is igéri neki, de csak szerelmének árán. Mikor C. erre is rááll, Procris felfedezi magát és most már kölcsönös lévén a hűtlenség, mindaketten megbocsátanak egymásnak és azontúl békés egyetértésben élnek. Procris azonban még mindig féltékeny Eosra, azért titokban férje után leselkedik. Midőn így a bokrokat megzörrenti, C. vadat sejt, a soha sem hibázó gerelyt oda hajítja és Procrist megöli. Ovid. Metam. VII, 694 s köv. Hygin. Fab. 189. A monda szerint az Areopagus C.-t ezen gyilkosság miatt Atticából száműzte, mire Thebaebe ment. C. kutyájára vonatkozólag l. az Amphitryon czikket. – 2. Lysias szónoknak atyja, a ki Platónak Polites czímű művében szerepel. L. M.
