Electra
Electra, ’Ελεχτρα («a fénylő, a ragyogó»). – 1. A legrégibb, még a daemonhitbe szövődött mythikus világnak egyik alakja. Szülei Oceanus és Tethys; férje Thaumas; gyermekei Iris és a Harpyiák. Hes. theog. 265. – 2. Egyike a pliasoknak, Arcadiában született mint Atlasnak és Plionénak leánya; állandó székhelye a mythologiai hagyományban Samothrace, a hol Zeusszal szerelmi frigyre lépett, melynek gyümölcsei Iason, Dardanus (l. ezt, 1) és Harmonia (v. ö. Cadmus, 1). a Palladiumot ő vitte Trojába és ott átadta fiának Dardanusnak, Thebaenek egyik kapuját is róla nevezték el. Későbbi mondákban úgy szerepel, mint Corythus italiai király felesége, a kitől Iasion és Dardanus születnek. – 3. Agamemnonnak Clytaemnestrától született leánya. A görög eposban még egészen ismeretlen, legelébb a lyrikusoknál lép fel, teljesen kifejlett alakjával pedig a tragikusoknál találkozunk. A legmélyebb megvetéssel és gyűlölettel viseltetik atyjának gyilkosai, Clytaemnestra és Aegisthus iránt, a kik ezt kegyetlen bánásmóddal viszonozzák. Soph. El. 86 skk. Utóbb viszont ő biztosítja a vérbosszúnak létrejöttét az által, hogy a kis Orestest (l. ott) külföldre szökteti. A képzőművészet a tragikus költők népszerűségének hatása alatt aránylag sokat foglalkozott E. alakjával. Legrégibb, de ennek daczára egyúttal legjelentékenyebb egy melusi dombormű a Louvreban (búsuló E., mögötte a dajka, előtte Talthybius, Orestes és Pylades). Igen szép, de jelentésére nézve nem egészen biztos az a római korból eredő márványcsoport, melyet rendesen E.-ra és Orestesre magyaráznak, s a mely a nápolyi gyűjteményeknek egyik díszét képezi. L. M.
