Eustathius
Eustathius, Ευσταϑιος. – 1. Új platonikus bölcsész Cappadociából, Iamblichus tanítványa; mint kiváló szónok I. Constantinus keletrómai császár által 358-ban Kr. után egy Sapores perzsa királyhoz való küldetéssel bizatott meg. Amm. Marc. 17, 14. – 2. Thessalonice érseke a 12. században, született valószínűleg Constantinopolisban, hol kiképeztetését is nyerte és később mint a szónoklat nyilvános tanítója működött; 1174-ben lett érsekké. Művei két csoportra oszlanak, ú. m. 1) commentariusok ókori szerzőkhöz, tanítói pályájának idejéből; 2) korának történetére és egyházi ügyeire vonatkozó értekezések beszédek és levelek érsekségének idejéből. Bennünket itt inkább csak az első csoportba tartozók érdekelnek közelebbről, melyek a következők: 1) παρεχβολαι εις την ’Ομηρου ’Οδυσσειαν και ’Ιλιαδα, commentarius az Iliashoz és Odysseához; becse abban áll, hogy mint régi jó forrásokon alapuló munka a régi tudományosság gazdag tárházát képezi. 2) ’ϒπμνηματα, Dionysius Periegetes (lásd Dionysius, 11) geographikus eposának paraphrasisa és jó források alapján való magyarázata. 3) Προλογος των Πινδαριχων παρεχβολων; ez a Pindarushoz való, elveszett commentariusnak ránk maradt előszava, mely jó régi források alapján adja különösen Pindarusnak életét és e költőnek négy életrajza között az első helyet foglalja el. – Irodalom: Kiadások: Az Ilias és Odyssea commentariusának editio princepse Romae, 1542–1550, ennek új lenyomata Stallbaumtól, Lipsiae, 1825–1830: a υπομν. Bernhardytól, Dionysus Periegetes kiadásában, Leipzig, 1828; Müller, Geogr. Gr. min. 2; a προλ. ed. princepse Tafeltől, az Eutstathii Thess. opusculában, Francofurti, 1832. Krumbacher, Gesch. der byz. Litt. 2-ik kiadás, 536–541. P. V.
