Gallienus,
Gallienus, P. Licinius, Valerianus császár fia, élt Kr. u. 218–268 között. Atyja 253-ban (vagy 254-ben) Caesar rangjára emelte, midőn pedig Valerianus az ujperzsák fogságába esett (259-ben), G. lépett a trónra, atyjának sorsával mitsem törődve. Uralkodása rendkivül viharos időkbe, az úgynevezett 30 kényúr korába esett és folyton ellencsászárokkal meg pártütőkkel kellett küzdenie, hol Európában, hol Africában. Egyébként kedvelte az irodalom és művészet terén a tehetségeseket, de nem kevésbbé szerette a fényűzést és kényelmet. Midőn 268 mártiusában a lánzongó Aureolus Mediolanumban (Milano) ostromolta, orgyilkos kezétől lelte halálát. Életrajzát megirta Trebellius Pollio. V. ö. Zos. 1, 37 sk. M. L.
