A SZÜRKE KÜLLŐ. Picus canus GM. 1788.
A SZÜRKE KÜLLŐ.
Picus canus GM. 1788.
Picus canus GM. 1788.
[Picus norvegicus LATH. – P. viridicanus M. & WOLF. – P. chloris PALL. – P. caniceps NILS. – Gecinus canus BOIE.]
Népies nevei: többnyire csak zöld küllő vagy külü, zöld harkály, melylyel összetévesztik.
Jegyei: valamivel kisebb, mint a következő; alul szürke, némi zöldes árnyalattal; a torka világosba játszik; a fej és nyak hamuszürke; a hímnek vörös homlokfoltja van, s tarkója felé fekete hosszanti foltozás; a csőrtő és szemei között fekete sáv; a szem alatt hosszúkás fekete folt; a tojó fején nincs vörös folt; háta zöld, de nem oly élénk, mint a következő fajé; evezői szürkésbarnák, külső szélük fehéres foltokkal; a fark alulról nézve nem látszik csikozottnak; az öregek hasa és farkalja inkább egyszínű, a fiatalok már a mell alsó részétől lefelé feketésszürkén foltosak. Csőre kékesszürke, az alsó káva töve sárgás-zöldes; szemei vörösesszürkék, később rózsapirosak, lábai ólomszürkék.
Mértéke: H. 29–30; Sz. 15–15,3; F. 10,6–11,7; L. 2,6–2,9; Cs. 3,3–3,5 cm.
Európa nyugati felében ritka vagy hiányzik, kelet felé s főleg északkeletnek gyakoribb. Magyarországban elég közönséges, bár nem annyira, mint a zöld küllő. Völgyekkel váltakozó hegyi erdőkben, halmos, valamint sík vidéken szeret tartózkodni. A tiszta fenyveseket nem igen keresi s inkább lomberdőben vagy kevert, vén fákkal bővelkedő, ritkás széleken találkozhatunk vele. Őszkor el-el kószál s meglátogatja a gyümölcsösöket, kerteket. Életmódjában nagyon hasonlít a következőhez, hangja azonban lágyabb, vékonyabb s klih, klih, kli, klü, klüh, klüh formán hangzik. Kúszás közben gükk, gükk, gükk hangon szól, minden szökkenésére egy-egy szótag jutván. Fészekoduit lombos fákba vájja, 1–15 méter magasságban s 6–8 fényes, finom héjjú tojást rak.
Tojásmérték: H. 20–21; Sz. 25–26 mm.
Élelmét és gazdasági jelentőségét a 480. stb. lapon ismertettem.
