Virág
Virág
Mindeddig történeti irodalmunkban hiába keresnők a magas erkölcsi szempontok keresését, a művészi alkotás ihletét. A tartalom még teljesen elnyomta az alakot, és a politikai vagy az egyházi irányzatok oly élesen és meztelenűl nyilatkoztak, hogy ezek a pártiratok már a miatt sem győzhették meg az elfogulatlan olvasót. Virág Benedek volt az első, ki a meglevő anyagot mint egységet mutatta be, élvezhető, gyakran lendületes nyelven, ki nem a tudós, hanem az író babérjára áhítozott, de még annál is inkább arra, hogy a történeti igazság hű feltűntetése, és nem pártos, hanem valóban erkölcsi alapon nyugovó itélete által a jóra nevelje hőn szeretett nemzetét. Csak oly sztoikus római edényű jellem, minő az övé volt, tarthatta lehetőnek – Ferenc császár uralkodása alatt – a magyar viszonyok felfogásába átültetni Tacitusnak elveit és egész világnézletét. Mert a Magyar Századoknak a nagy római történetíró Annalesei szolgáltak bevallott mintaképeűl. Tacitust követik nemcsak a chronológiai sorrend szoros megtartásában, hanem abban is, hogy a történet lényegét a szereplő férfiak megitélésében keresik. A stílus is rövid, szentenciás mondatokra törekszik és a magyar író komoly, velős előadása gyakran vetélkedik az annyira bámúlt, de oly nehezen utánozható Cornelianus stílussal.
Egyben azonban a magyar szerzetes fölötte áll mintaképének. Valóban »sine ira et studio« ír, teljes pártatlansággal, és bármennyire szereti nemzetét, nem hallgatja el a keserű igazságot. Ritka mértékben ment a felekezeti részrehajlástól, és ez az eljárása mutatja, minő magasra haladt e tekintetben, a josefinus aerának és az 1790–91. országgyülésnek befolyása alatt, a magyar gondolkodás. Egyre vitatkozik a pápai párti írókkal. »Rajnáldra, burgi kurialistára, ki mást írt, nem kell hallgatni«. (XIII. sz. III. András, 1295.) E filozófikus felfogás még igazságtalanná is tette, úgy mint azt a híres német írót, kit sokban hasonlítani lehet hozzá, Johannes von Müllert. Így Nagy Lajos megítélésénél: »Vajha a jövendőbe jobban betekintett volna! a mire minden uralkodó kötelessége szerint tartozik. A török naponkint közelgetett országaihoz: ő noha gyakran, a mint olvastad, ösztönöztetett, nem fogott fegyvert e veszedelmes ellenségre. De Bernabóra, mihelyt megkéretett,* kész volt fordítani a nemzeti erőt, a térítésre is örömest fordította azt, követvén más fejedelmeket, kik régi, megregzett előítéletből üldözték a haeretikusokat, schismatikusokat, zsidókat«.
VI. Innocentius pápától.
Virág történeti irányából folyik, hogy a részletekkel nem sokat törődik. Ez az oka, hogy a sok tekintetben annyira kiváló munka inkább csak az írókra volt hatással. Ők a tanúlságon kivül megtalálták benne a kútfőket is, melyeket Virág szívesen beszéltet. Ki lehetne tán mutatni, hogy Virág rideg erkölcse viszhangzik Katona Bánkbánjában. De az a közönség, mely részletet, anekdotát, családi vonatkozásokat keres, nem karolta fel a Magyar Századokat. Ép azt nem találta meg benne, mi a historiában legjobban érdekelte.
