B. Eötvös József, Trefort Ágoston
B. Eötvös József, Trefort Ágoston
Hálával említsük itt, hogy fejlődésünk e nagyfontosságú időszakában oly férfiú vezette a közoktatásügy kormányát, mint báró Eötvös József; a ki költői nemes lelkével, államférfiú genialitásával, filozófiai éleslátásával, európai látókörével és hazafiúi bölcsességével nemcsak felfogta és átérezte s meggyőződéséből kifolyólag nemcsak hangoztatta beszédeiben és irataiban hazánkra nézve a természettudományi kutatás és mívelődés nagyfontosságát, sőt nemzeti szellemben való fejlesztését, hanem, mint a kinek tisztelete a tudományok iránt szinte a rajongásig fokozódott, mihelyst tehette s a mennyire az ország akkori viszonyai megengedték, minden erejéből elő is mozdította, a lehetőségig kiteremtve számára azokat a segédeszközöket, a melyek a kutatás és az ismeretterjesztés fő kellékei. Ha akkor nem Eötvös van azon a helyen, ma még nem lehetnénk ott, a hol vagyunk. És ismét szerencsés kedvezése volt a sorsnak, hogy Eötvöst oly szerencsés és intézkedéseiben méltó utód követte, mint Trefort Ágoston, a ki elődje útján céljatudva haladt tovább s megkezdett műveit a kellő körültekintéssel, tapintattal és meggyőződéssel folytatta.
De ne fűzzük tovább ezt a történeti fejtegetést, hanem mutassunk rá arra a tényre, – a mi a huszas és harmincas évek állapotához hasonlítva meglepő különbség – hogy a mai természetvizsgálók, a kik az Akadémián, egyetemeken, s a tudományos intézeteken és társulatokban a munkás elemet alkotják, több mint felerészben olyan emberekből állanak, a kik tudományuk módszereit s felsőbb kiképeztetésüket külföldön, jeles mesterek oldala mellett sajátították el. A többiek pedig már e korábban visszatérteknek tanítványai.
