92. A magyar természettudományi irodalom fejlődése. Pethő Gyula
A MAGYAR TUDÓS TÁRSASÁG megalakulásakor, 1830-ban, természettudományi irodalmunk hasonlított a szervezkedés kezdetével küzdő hadsereghez, a melynek van már egy-két tisztje, de se táborkara, se igazi katonája nincs. Voltak ugyan természettudományi íróink előbb is és akkortájt is, a kik egy-egy szakban jeleset alkottak, a kik nemes tűzzel és lelkesedéssel művelték, némelyek inkább csak művelgették a mathézist, s a természettudományok egy-két szakát: a fizikát, a természetrajz három országát s a geografiát, de mindezek csak szórványos jelenségek. Fel-tünedező meteorok, a mikben egy ideig elgyönyörködött, a mikről egy ideig elbeszélgetett az érdeklődők – szinte azt mondhatnók: a voltaképeni támogatók és pártfogók – kicsiny csapatja; de igazi közönség vagy épen »nagyközönség«, mely e szórványosan megjelenő írásokért lelkesűlt volna, mely számottevő csapatba tömörűlve, vagy ha egyenként is, de nagyobb számmal követte volna e jelesek hívó szózatát, – az nem volt akkoriban.
Nem is lehetett; mert sok olyan intézmény hiányzott még a hazában, melynek az a feladata, hogy a közmívelődés és a szaktudományok előmozdítása mellett híveket, érdeklődőket és oly pártfogókat neveljen a természettudományoknak, a kik nem csupán hazafias buzgalomból vagy áldozatkészségből, hanem benső szükségérzetből, meggyőződésből, a saját maguk hasznáért legyenek pártfogói, és ez által közvetve előmozdítói az akkoriban nálunk még csak kisebb körökben érdeklődést ébresztő s meglehetős újnak nevezhető tudományoknak.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.