A magyar könyvárússág multja
A magyar könyvárússág multja
Alighogy Mátyás király idejében, a budai könyvárusok személyében első csírái mutatkoznak a kiadói intézménynek, midőn a mohácsi vész már is megsemmisíti őket. A könyvkereskedelem utóbb is csak igen lassan fejlődik és általános, az ország minden vidékén állandósított foglalkozássá csak a XVIII-ik században válik. Mind ez ideig a szó mai értelmében vett könyvkiadói intézménynek, – könyvkereskedésnek, mely csakis kiadással foglalkoznék – nyoma sincsen. A XVIII-ik századig a nyomtatók rendesen kiadók és elárusítók egy személyben. A hogy kikerűl valamely munka sajtójuk alól, sorba járják a városokat, nagyobb falvakat, különösen vásárokat. És a vásár marad a XVIII-ik századbeli, sőt a XIX-iki század elején élt könyvkereskedők működésének is legfőbb színtere. A közönséget még csábítani kell a vásárlásra, a »portékát« dicsérni, kínálni kell, úgy, hogy még az olyan előkelő cég is, mint a minő a pozsonyi Wigand Frigyesé, ügynököket járat az országban szerte-szét, a kik kocsin hordozták magukkal az irodalmi ujdonságokat. Ilyen ügynökként szerepelt egy ideig Wigand Ottó is, a cég tulajdonosának öcscse, a későbbi kassai, majd pesti könyvárus. Az ő nyomában is ott haladt a kocsi, melynek nyikorgó kerekeit bátran lehet a hazai könyvkereskedelem lassú fejlődése jelképeinek tekinteni. A pesti céh résen áll, nehogy valaki élénkebb lüktetést hozzon a könyvárusság életének lassú folyásába. A század első harminc évében a pesti német nyárspolgárság nyomja rá a maga bélyegét. Semmi élénkség, semmi mozgás. Ósdiság és maradiság vastag pora üli meg a könyvesboltok szűk helyiségeit. A magánkiadóság virágzik és a kollektorok legfőbb istápolói a magyar nyelvű irodalomnak. De az a szellem, mely már a XVII. század végén kezdett ébredezni és mely a következő század első negyedében mind hatalmasabban kezdi bontogatni szárnyait, a könyvárusi intézményt sem hagyta érintetlenül. Fuvallata majd egyik, majd a másik boltba hoz frisseséget, majd egyik, majd a másik könyvárus szemeiről rebbenti tova az ólomnehéz álmosságot. A kényelmes urak nyújtózkodnak, kimozdulnak dohos oduikból és meglepetve látják, hogy künn élénk, lázas élet pezseg, hogy új eszmék gyújtják pirosra az orcákat. Régi, megcsontosodott elvek falai repedeznek és a réseken vígan özönlenek be a külföldön régen diadalra jutott ideák. Lassan-lassan a könyvetárúlókat is magával ragadja az áradat. Az üzletágban, melyet képviselnek, megkezdik az átalakítás munkáját, úgy, hogy a negyvenes években már megközelíti az európai színvonalat. Már nem a vásárok a könyvterjesztés főhelyei és ezzel a momentummal már szárnyát kezdi bontogatni a szó mai értelmében vett kiadói intézmény.
