Hazafias izgatás az irodalomban
Hazafias izgatás az irodalomban
Azonban az 1790-diki nemzeti föllelkesülés, melyről Virág Benedek a Változásokban elkeseredve írta, hogy »játék volt, valamint füst, elenyészedett«; mégsem múlt nyomtalanul, sőt nem, rendkivüli következések nélkül. A szikra fel volt szítva és sohasem aludt ki többé teljesen. Az irodalom, különösen a költészet, klasszikus formáiban megőrizte erős magyarságát, hazafias lelkesedését és hol neki buzdúlva és reménykedve, hol a harag viharaiban törve ki, hol meg keserű melankholiába borúlva szakadatlanul folytatta izgatásait. Ilyen jelentőségök van Virág, Berzsenyi, Dukai Takács Judit és Horvát Endre költeményeinek, melyekkel az 1797., 1805. és 1809-ki nemesi fölkeléseket köszöntik, bennök a régi magyar vitézség felbuzdulásait. Bármily jelentéktelenek voltak a készülődések, a nemzeti erő jeleiként mutatják föl s az ebben való bizalmat erősítik általa. Ünneplik a francia háborúk magyar katonáit is, kiknek vitézsége a marengói ütközetben az ellenség bámulatát vítta ki, Caldierónál pedig Károly főhercegnek a győzelmet szerezte meg. Mások, mint Kisfaludy Sándor drámáiban, Fáy András pedig első novelláiban, a magyar élet és felfogás eredetiségét, tisztaságát, nemességét állítják újra meg újra szem elé. A magyar nyelvhez való ragaszkodásnak, terjesztésének, mívelésének, a politikai és mívelődési életben jogaihoz juttatásának, mint a nemzeti lét alapjának kérdése, soha többé napirendről le nem vétetik. Az egész nyelvhajlítási harcban, mely ez évtizedekben legnagyobb és legizgatóbb irodalmi kérdése, mindkét oldalon hazafias motivumok küzdenek egymással: nyelvének fejlesztésével segítünk-e többet a magyarságon, vagy eredetiségének féltékeny megőrzésével? Méltán jutnak eszünkbe e philologiai vitákkal szemben a protestáns kor vallásos polemiáinak hazafias indítékai. Az öreg Virág rövidlátó szemekkel nézi, megijed a harcon s a békeprát ismert jelszavait hangoztatja. A versengő hazafiakhoz, holott e harc a nemzeti érzést nem gyöngítette, hanem erősítette. Semmi sem volt alkalmasabb e harcnál: éreztetni a nemzettel a nyelvnek, még pedig az irodalmi nyelvnek politikai fontosságát, irodalmi és tudományos kérdéseknek benső kapcsolatát az országos, nemzeti érdekekkel. E vita teremtett igazibb irodalmi életet, melyet a folyóiratok, az Erdélyi Muzeum s a Tudományos Gyűjtemény tápláltak. A színészet ügye is megtalálta apostolait: Wesselényi Miklóst, Kulcsár Istvánt és Vida Lászlót. Az izgatásnak egy-egy szikrája elhat előkelőink köreibe is s gróf Széchenyi Ferenc 1802-ben megalapítja a nemzeti múzeumot, Marczibányi István pedig 1816-ban a kiváló magyar irodalmi munkák jutalmazására hivatott Marczibányi-intézetet.
József nádor.
(Az Aurora 2-ik címképe, 1823.)
A mi ezen egész mozgalom szellemét illeti, az irodalom és politika kapcsolatát tekintve, fő képviselője az egyetem történettanára Horvát István, kit fajszeretetének lángja a tudományban hamis ösvényekre vitt, de egyszersmind a nemzeti ébredésnek egyik legnagyobb apostolává avatott.
