A költői nyelv Vörösmarty előtt

Full text search

A költői nyelv Vörösmarty előtt
Ha Vörösmarty előtti költői nyelvünket összehasonlítjuk a Vörösmartyéval, azt fogjuk mondani, hogy az igaz magyar költői nyelvet ő teremtette, vagy legalább is ő találta meg. A századok óta elhanyagolt s parlagon maradt nyelv, prózában is, de különösen a költészetben, alig mutat valami haladást Tinódi, Zrinyi s különösen Gyöngyösi óta, sőt ettől és Balassitól kezdve inkább határozott hanyatlást. A múlt század végén a Bessenyei köre s a klasszikusoké egyszerre ébredtek föl nyelvbeli elmaradásunk tudatára; de nem arra, hogy költői nyelvünket magából a nyelvből kell megújítani. Maga Kazinczy is, kinek legtöbb érzéke volt a nyelv csínja és szépsége iránt, bár teljes erővel igyekezett csinosan és szépen írni: idegen nemzetek költészetében kereste az ízlés, a csín és a nyelv szépségének forrásait s eszközeit. Berzsenyi a klasszikus nyelv fordulatait, festőiségét, még szórendjét s mondat-szerkezetét is követte, ne mondjuk utánozta, s így legtöbbször Kölcsey is, bár neki több érzéke volt a magyaros iránt. A népiesek többnyire póriasak s durvák voltak; Kisfaludy Sándor a magyar nemesi középrend nyelvét írta, a kész anyaggal költőileg bánva, de annál tovább menni nem tudva, Kisfaludy Károly sem igen emelkedett azon felül s ha igen – azt inkább idegen minták szerint. Csokonai, a lángészszel határos tehetségű népköltő, sem tudta magát – egyfelől a póriastól a népiesben, másfelől a fellengőstől, olykor az erőszakolttól az érzelmiekben – megóvni.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi