Aranyosrákosi Székely Sándor
Aranyosrákosi Székely Sándor
Mig Egyedet biztatta a honfoglalás époszának megírására, magában érlelődött meg reá a szándék s a munka terve is. Elnyomottságában, mely az országot az utóbbi három század alatt lassanként alkotmányától is megfosztotta s a II. Lipót rövid uralkodás alatt nyert pillanatnyi fellélegzés után, a francia háború s Ferenc császár és király bizantinus uralkodása alatt a nemzet oly politikai feszűltséget érzett, melynek vagy kitörésre kellett vezetnie vagy vég-elfásúltságban törnie meg. A nemzet csak múltja dicsőségében élt, annak emlékeiből táplálkozott, s jelene sivárságában csak azokból meríthetett reményt a jövőre. A hazafiak érezték a helyzet nyomasztó súlyát, a vármegyék zajongtak, követeltek; maradhatott-e érintetlen a költői és hazafias szellemű ifjú? A múltban keresni vigasztalást a jelenre s reményforrást a jövendőre: mi lehetett ennél természetesebb? Egy ismeretlen ifjú, erdélyi unitárius papjelölt, Aranyosrákosi Székely Sándor (később tordai lelkész s kolozsvári tanár és erdélyi unitárius püspök) – egy négy énekes kis époszszal adja meg a lökést Vörösmarty nagy szelleme vajudásának. A székelyek Erdélyben egyenesen a legrégibb ősi hagyomány forrásába nyúl vissza, a hún mondakörbe, melyből származtatja s szövi magáét a székely nemzet s melylyel van összefüggésben a magyar nemzeti ősmonda, maga az Árpád s a honfoglalás mondája is. Eleven érzékkel keresi s költői tapintattal találja s választja meg Székely az éposz elmaradhatatlan kellékét s alkatrészét, az emberfölöttit, az úgynevezett csodálatost. Nem a görög és római mithológiákból, sem az emberi sorsot intéző jó és gonosz indulatok elvont fogalmi alakjaiból, mint még Zrinyi is s utódai, veszi a sorsintéző magasabb hatalmakat; magyar mithologiát próbál alkotni. Keleti rokonságunknak megfelelőleg, a perzsa hitregék dualizmusának jó és gonosz istenei, Ormuzd és Ahriman, mintájára a magyarok ügyének védőjeül egy Haddur istent s egy Nemere ártó szellemet (kinek neve a székely hagyományban s az ottani ártó viharszél nevében ma is él) vesz föl, egymással küzdőket a magyarok őseiért s ellenök. A külformát illetőleg Székely egészen szakít a Zrinyi óta fennálló gyakorlattal s a hagyományos Sándor-vers helyett a görög-latin hexametert választja.
Aranyosrákosi Székely S.
