Ifjúkora
Ifjúkora
Lelkületének s költői tehetségének fejlődésére nagy befolyást gyakoroltak életviszonyai is, melyek már első ifjúságában többszörös s éppen nem kedvező változásokon mentek át. Atyja, kit grófja ritka becsületességeért, sikeres gazdálkodásáért és őszinte, igaz lelkületeért nagyra becsűlt, Mihály fiának még a szülői háznál létekor lemondott gazdatiszti állásáról, függetlenebb állást kivánva s ugyancsak grófjának a közel velencei birtokát bérelte ki. Eleinte sikerűlni is látszott vállalkozásra, szőlőt s egy pár darab földet, Székesfehérvártt még egy kis házat is vehetett magának. De az 1814 s következő évek országszerte rossz termései az ő helyzetét is megrontották s adóssággal is megterhelték saját csekély birtokát. Fiát 1816-ban Pestre vitte a gimnázium hatodik osztályába, hogy azt végezve az egyetemre léphessen, de már alig birta költségeit fedezni s a fiúnak tanítással kellett magát fentartania. Apja még azon év őszén súlyos betegségbe esett, melyből látszólag felépűlt ugyan, de gyönge maradt. Ez s anyagi bajai és a kilenc gyermek gondjai elvették életkedvét is, – s mikor a következő évben Pestre ment híresebb orvosok tanácsát kérni – ott pár nap múlva meghalt özvegyét s népes családját nem éppen nyomorra ugyan, de mindenesetre súlyos életgondokra hagyva. Mihály csak tizenhét éves volt, s forrón szeretett édesanyjának bánata, kisebb testvéreinek gondja súlyosan nehezedett érző szívére. Atyjuk végakarata s utolsó tanácsa az volt, adják el a csekély birtokot, fizessék ki az adósságot, a megmaradó összeget tegyék be a megyei árvapénztárba. De az özvegy, abban a hitben, hogy kitünő házi gazdasszony, a milyen volt, jó mezei gazda is lesz, megtartotta a haszonbért s maga gazdálkodott. Egy pár év megmutatta, hogy csalódott. El kellett adnia a fehérvári házat, a velencei szőlőt s földeket, áruk legnagyobb része ráment a tartozásokra s a gazdálkodással fel kellett hagynia. A két idősb leány, kik időközben férjhez mentek, segíthették anyjokat, Mihály csak igen kevéssel járúlhatott hozzá még akkor s ez mélyen sebezte szivét. A család e vagyoni hanyatlása öt év alatt ment végbe s érte el utolsó pontját. Vörösmarty ez alatt elvégezte bölcseleti s jogi tanúlmányait a pesti egyetemen s a korán ért férfikor küszöbére lépett. A véletlen őt Perczel Sándor tolnamegyei birtokos házához vezette mint fiai nevelőjét, kik közül három: Móric, Miklós és Béla, a szabadságharcban s utóbb is kiváló szerepet játszottak s magas polcokra emelkedtek a közéletben, mindig megőrizve hálás tiszteletöket s ragaszkodó szeretetöket a férfiú iránt, ki ifjúkoruk barátja, vezetője vala s fogékony lelkökben a hazaszeretet s a szép és jó iránti nemes lelkesedés lángját gyújtotta fel, s a ki maga is nagygyá, nálok nagyobbá – nőtt velök. E hazafias s nemzetiségeért lángoló család körében, az alkotmányos szabadság s politikai újjászületés iránt az egész országban félebredt visszafojthatatlan vágy légkörének már-már kitörésre kész áramlatai közepette, hasonló érzésektől áthatott ifjú lelke bő táplálékot talált. A nemzeti irodalom iránt vele egyaránt lelkesülő három fiatal katholikus pappal szövődött benső barátsága, kiket csak tehetségben múlt felül, nem lelkesedésben, új ösztönt adott lelke mélyében lassan érlelődő tervei kivitelére s buzdításaikkal, olykor bírálataikkal, új meg új szikrákat dobtak lelkesedésébe. Egyed Antal, akkor paksi káplán, Ovidiust fordította, elégiákat írt s egy nagyobb nemzeti éposz megírásához készűlt; Homért, Tassót, Zrinyit ő ismertette meg Vörösmartyval s folyvást buzdította arra, a mire ő is készűlt. Teslér László, előbb bonyhádi, később pincehelyi káplán, szintén idősb Vörösmartynál, legközelebbi szomszédjában a Börzsönyben lakónak, legbensőbb barátságban is vele, drámaírónak készűlt s az újabb irodalmakkal foglalkozott, melyekkel fiatalabb barátja kevésbbé volt ismerős. Általa lett azzá; tőle olvasta Vörösmarty Shaksperet, Goethét, Schillert, Kazinczyt s az Erdélyi Múzeumot. A legfiatalabb a három közt, Klivényi, szintén írónak készűlt, de püspöke által elkedvetlenítve, a maga részéről lemondott arról, hanem annál inkább lelkesítette barátját, kinek halhatatlanságot jósolt. E három lelkes fiatal pap pap kétségkivül jótékonyan hatott Vörösmarty fejlődésére s ezzel hálára kötelezték a magyar irodalmat és nemzetet.
