Bajza költeményei
Bajza költeményei
A ki Bajzát csak irodalmi harcaiból ítéli meg, hajlandó őt a fagyos ész emberének tartani. Annak is tartották kortársai közül azok, kik távolabb állottak tőle. Szemere Miklós 1840-ben azt írta neki tréfásan: »Én a Nagy-Szótárban a legnagyobb szívfagy kitételére e szót fogom ajánlani – Bajza.« Pedig a jéghideg külső alatt, mint levelei és költészete mutatják, igazi wertheri lélek lakott. Ő is szentimentális költő, mint Kölcsey; édesbús epedése rokon ennek sejtelmes borongásával. Csakhogy Kölcsey görögös képeit nála az újabb költői nyelvnek talán még élettelenebb csinálmányai váltják fel, minők a gyönyörvidék, békefény, kéjrózsa, búvirág, bájhon stb. Lírája a német érzelgős költők: Hölty, Salis, Matthison hatása alatt fejlődött, mig az általa úgynevezett művészi népdalban Goethe (Heidenröslein) és Kölcsey (Hervadsz, hervadsz…) voltak mintaképei. Dalaiban gyöngéd, nemes érzéseket zeng, csiszolt nyelven és művészi gondról tanúskodó versformában. Alaphangjuk majd mindig bánatos, mélázó. Helyzetdalai (Lányka gyötrelme, Az apáca, Irma Gyulához stb.) sem egyebek mint a saját egyéni bánatának kifejezései idegen álarc alatt. Megkapóbb erővel csak a hazaszeretet szólal meg lantján. Általánosan ismeretes a Sóhajtás, melyben az örömtelen múlton és reménytelen jövőn kesergő honfi-szív egy reménysugárt esd az égtől; a védegyleti mozgalmakkor keletkezett Ébresztő, mely a nemzet életerejében való bizalmat fejezi ki és munkára buzdít; az Apotheosis, melyben a költő a szerencsétlen lengyel nép bukását siratja, de egyúttal saját nemzete sorsát sejtve, a népszabadság jövendő győzelmét hirdeti. Vannak ballada- és románcféle költeményei is (A zarándok, Bajnok nője, Isten hozzád), melyek inkább érzelmes lírai képek. Figyelmet érdemelnek műfordításai Goethéből, Uhlandból s a Talvj és Gerhard után fordított Szerb dalok.
Költeményeinek nagyobb része az Aurorában jelent meg, melynek szerkesztését Kisfaludy Károly halála után 1831-ben ő vette át. Az almanach számára írta elbeszéléseit is: Rege a hableányról címűt francia monda után, továbbá A vándort és Ottiliát (ezt levelekben). A Fekete lovag terjedelme miatt kiszorúlt belőle, Kámor pedig befejezetlen maradt. E kisérleteit a jellemrajzra és korfestésre való törekvés tűnteti ki; a két utolsón már Scott Valter erős hatása érzik. Hogy mennyire tisztában volt Bajza az elbeszélő irodalom feladatával, mutatják A regényköltészetről írt töredékei, melyekben főleg Goethe és Scott művei alapján igyekszik a regény elméletét megalkotni.
