Kritikai Lapok

Full text search

Kritikai Lapok
Ily előzmények után indúlt meg ugyanaz évben, 1830-ban, a Kritikai Lapok című folyóirat, Bajza kiadásában és szerkesztésében, Kölcsey, Vörösmarty, Toldy és Fenyéry közreműködésével. Az előszóban a szerkesztő hadat izent mindennek, a mit irodalmi állapotainkban egészségtelennek tartott. »Kritika kell közöttünk, meg nem kérlelhető és kemény kritika, de részrehajlatlan, de igazságos. Ki kell irtanunk a hizelkedés, a szolgai csúszás lelkét; ledöntögetünk szobrait a bálványozásnak; elrezzentenünk a lelketlenséget; kimutogatnunk egymás vétkeit, botlásait, kimutogatnunk az útat, melyen nagy nemzetek példájaként a tökély magas pontjához vergődhetni.« A folyóirat jórészt be is váltotta, a mit előszava igért. Kemény, részrehajlatlan kritikát gyakorolt kicsinyek és nagyok felett. Még a legtekintélyesebbet, Kazinczyt sem kimélte, mikor ez Pyrker László egri érseknek németül írt legendaszerű költeményeit, a Szent Hajdan Gyöngyeit, magyar fordításban kiadta. A főpapot, ki a német irodalmat gazdagítja, s a fordítót, ki verses művet prózában adott vissza, a Kritikai Lapok keményen megtámadták. Kazinczynak nemcsak a támadás fájt, hanem még inkább az a hang, mely a támadók (Toldy és Bajza) cikkein végigvonúl. »Ez nem a tárasági tónusok hangja«, – így panaszkodik, mire Bajza végszavában ezt válaszolja: »Jó leszen e különben is nem kedvelt tárgy felett támadt versenyt félbeszakítanunk, annál is inkább, minthogy azt a tek. úr a szép társaságok tónusában szeretné folytatni, azokban pedig a csak a bókokat kedves, az ellenmondás vétek.« Mily ellentét a demokratikus nyereségű Bajza és az arisztokratikus finomságú Kazinczy közt! Valóban a hang, melyen a Kritikai Lapok szólnak, már nem az, melyet Kazinczy honosított meg az írók közt. E tekintetben joggal nevezték Bajzát az irodalmi erkölcsök újítójának, ki az írói világban a republikánus erényeket iparkodott meggyökereztetni. Legjobban jellemzik őt saját szavai, melyeket 1845-ben egy költeményben Deák Ferenchez intéz:
Légy idvez, s vedd baráti jobbomat,
A mely hízelgést írni nem tanúlt,
De nem remegni is, ha írni kelle,
Mit a meggyőződés igaznak ismert,
Bármennyit tett kockára a betű.
Mert, hol nem ígér a beszéd sikert,
Lehet hallgatni: ám, ha szólni kell,
Mást nem szabad, mint lelkünknek hitét.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi