Leíró költészete
Leíró költészete
Petőfi gyakran nemcsak érzi a természetet, hanem le is írja. Leírásai rendkívül biztosak és határozottak: a vidék, melyet elénk tűntet, oly szabatos vonásokkal van megrajzolva, hogy festő mindjárt le is festhetné, mérnök pedig elkészíthetné térképét. Mindamellett még sem puszta leírások, hanem lírai költemények, mert úgyszólván, áztatva vannak érzelemmel. Nézzük például leghíresebb leíró költeményeinek egyikét, A kutyakaparót. Egy elhagyott csárda leírása, de voltakép azon kellemetlen, unalmas, sivár érzés feltüntetése, mely az utast elfogja, ha belétér. Nemcsak düledező épületet, elhanyagolt szobákat, mogorva gazdát látunk magunk előtt, hanem folyton az egész költeményen át bizonyos hangulatot érezünk, melyet az épület és lakói keltettek. Petőfi különben nemcsak úgy változtatja nagy művészettel lirikusakká leirásait, hogy érzelmeit szövi beléjük, hanem még azzal is, hogy a térbeli jelenségeket időbeli események fonalán írja le. Nem festi: minő az illető tárgy vagy vidék, hanem elmondja, minőnek látta ő ilyen vagy amolyan helyzetben. Legfeltünőbb példa erre a Tisza című költeménye. Nem festi a Tisza különböző sajátságait, hanem elbeszéli, hogy egyszer egy nyári napnak alkonyulatánál ilyennek láttam a Tiszát, néhány nappal később, midőn félrevert harangok zúgása álmamból felvert, emilyennek mutatkozott. A leírás lírai érzelemmé olvad vagy élénk genreképpé kerekedik ki.
Erdőd vára.
