Kossuth és a kormány
Kossuth és a kormány
Kossuth tehát ment a maga útján tovább, egyre nőve a nemzet szeretetében. Lapja lassankint az egész ellenzék organumává lesz; szószólója a megújhodásért küzdő ifjú Magyarországnak s egyszersmind állandó fókusa az izgatásnak. A kormány százszor megbánta már, hogy az engedélyt a lapra megadta, de azt egyszerűen betiltani most már nem merte, nehogy még nagyobb izgalmat támaszszon, azért a kiadót vette le lábáról, hogy, ha csak lehet, vegye el a lapot Kossuthtól. S ez a kiadónak csakhamar sikerűlt is. Haszontalan pénzkérdésben megsérté Kossuth büszkeségét, s ez a szerkesztésről lemondott, ha csak kívánságát nem teljesítik, nem is álmodva, hogy a számára Bécsből megásott verembe hullt. A kiadó kapva kapott a lemondáson s a lapot azonnal a centralistáknak ajánlotta fel, kik azt el is fogadták. Kossuth még bízott abban, hogy Bécsben engedélyt nyerhet egy új lap szerkesztésére s személyesen ment fel, hogy azt Metternichtől kérje. Azonban az engedélyt nem kapta meg. Ez úgy látszik, elkedvetleníté, s arra gondolt, hogy visszavonúl a közügyektől. Pestmegyében, Tinnyén, egy kis birtokot vásárolt, hogy mától ott gazdálkodik és családjának él. De másként volt megírva. Sem ő nem nélkülözhette többé a közélet küzdő terét, sem a közélet őt. Politikai barátai sem engedték, hogy visszavonúljon s rövid időn ismét ott találjuk őt a közélet munkásai közt.
