Kossuth Törökországban és Angliában
Kossuth Törökországban és Angliában
Mind a mellett Kossuthéknak mégis beljebb kellett menniök a határszélről, előbb Sumlába, majd a kis-ázsiai Kiutahiába (1850. febr.), a hol, bár velük s különösen Kossuthtal nagy tisztelettel bántak, ez mégis tényleg fogolynak érezte magát s tettvágyó lelke szabadulását keresett. Angol barátai már éppen meg akarták szöktetni s a szökés útja is elő volt készítve:* midőn a gondviselés önkényt nyújtá a szabadulást. Az amerikai szenátus, 1851 nyarán, Kossuthot és társait egyhangúlag meghívta, hogy legyenek Amerika vendégei, s ha tetszik, polgárai, s értök egy hajót küldött Kis-Ázsiába. A Missisippi fregatt 1851 szeptember 1-én vette fel a menekűlteket, a kik örültek, hogy szabadúlhatnak, s a porta is örült, hogy a gyűlölt börtönőri szereptől megszabadúlt. Kossuthot már útjában ünneplik, azonban sem Olasz-, sem Franciaországban nem engedték meg, hogy kikössön. Gibraltárban britt hajóra szállt, hogy előbb Angliában levő barátait látogassa meg s szeptember 21-ikén vagy 22-ikén Southamptonban angol földre lépett. A parton óriás tömeg várta a magyar szabadságharc vezérét; Londonból is igen sokan mentek le, köztük hírlapírók és képviselők, s ezek egyike lord Palmerston levelével, ki őt falusi kastélyába meghívta vendégül. A kiszállót a parton levő ezerek lelkesedett »hurrah« kiáltásai üdvözölték s a városházán a polgármester és a tanács ünnepélyesen fogadták. És most másodszor mutatta meg Kossuth szónoklatának csodatevő erejét, bámulatosabban az eddigieknél, mert egy rá nézve teljesen idegen nyelven kellett szólania, s e diadalában egyedül áll a világ összes ismert szónokai között. Lakására érve, az erkélyre lépett és beszélni kezdett a néphez és beszélt majdnem egy óra hosszat, fennakadás nélkül, mindenki által megértve. A hallgatóság tombolt elragadtatásában s az angol szónoklat sikere Kossuth barátait is rendkivül meglepte. Valóban, e beszéd sikerétől igen sok függött. Londonból azonnal táviratok érkeztek, hogy maradjon pár napig Southamptonban, hogy a britt főváros is kellőleg elkészüljön fogadására. Bevonulása Londonba egy fényes diadalmenet; a lord mayorral élén a városi tanács fogadja, mint a főváros vendégét s a városházán, a híres Guild Hallban, szónoklataival a londoni polgárságot is egyszerre elbűvöli. Egy angol gazdatiszt rendelkezésére bocsátja lakását Londonban léte alatt, s Kossuth ott mint egy fejedelem fogadja a különböző küldöttségeket, tisztelgő látogatókat s a hozzá intézett levelek ezerét. London után Manchestert és Birminghamot látogatja meg, a hova tisztelői meghívták, hasonló eredménynyel. Kossuth folyvást szónokol, fogadtatásokon, banketteken, népgyűléseken s a britt nép nem győz betelni hallásával. Elragadják Kossuth eszméi, előadási heve, nyelve; bámulva látja, hogy ez az »idegen« úgy szól az ő nyelvükön, mint legkiválóbb szónokaik; sőt az itélni tudók is oda helyezik őt úgy a beszéd megalkotása, mint annak előadása tekintetében Anglia legnagyobb szónokai mellé. Mindig ugyanazon thémáról beszél és mindig új alakban. S miként Demosthenesnek megvolt az ő Fülöpje, a kire minden beszédében újra és újra visszatért, úgy megvolt Kossuthnak is Ausztria. És ez nagy szerencse egy szónokra nézve. Az egész britt sziget elragadtatással ünnepelte: a nép, a közép osztály, a parlament, a sajtó; csak az arisztokrácia viselte magát tartózkodólag és a miniszterek. Végre az Amerikába való menetelre is kellett gondolni s november elején Kossuth csakugyan elindúl oda, néhány barátja (köztük Pulszky F.) kiséretében.
Pulszky: Életem és korom. 2. kiad. II. k. 60. I.
