A Bessenyei-család
A Bessenyei-család
BESSENYEI GYÖRGY a szabolcsmegyei Bercelen, 1747-ben született. Családja még a messzi Keleten fakadt, de már az új hazában lombosodott el, mint a gyökeres Szalók nemzetség sudaras hajítása; s az ország oly családaival jutott vérségi és vagyoni osztályba, mint a Tholdiak, éppen a Miklós bátyja, György úr leánya kezével, mint a Bocskayak, Wesselényiek, Bayak, rozsályi Kunok, Weérek és Telekiek; míg a költő nagyanyja, s minden mai Bessenyeinek ősanyja, Leövey Klára volt. De az ő ura: Zsigmond, a vitéz kuruc-ezredes, a szabadságharc áldozatai fejében már adósságokba merűlt, s az ősi jószágok, még a névadó Nagy-Bessenyő is, idegen kézre szálltak; úgy hogy egyetlen fia, az ifjabb Zsigmond, csak romokat örökölt, s még felesége, Ilosvay Mária, beregi tekintélyes javaival sem állíthatta vissza a régi virágzó állapotot. A berceli udvarház mindamellett gyakori vigasságtól hangzott; vendégek és vadászok zaja verte föl. Mert ebben az időben vendég-látva s vendégségbe járva feledett a magyar: mig aztán magáról is megfeledkezett. Bessenyei György kilenc testvérével ez anyagias élet benyomásai közt nevelkedett, majd 1755-ben a pataki főiskolába kerűlt, hol különösen az erkölcsi élet, a tanítás vallásos szelleme kapta meg; a mi természetes, mert a templomjavító Bessenyeiek sarjának a vallásosság nemes magva már szívében szunnyadott és az ihlető hatástól hamar megéledett. Mert ez a főiskolában kiváló mívelésre talált; ezenkivül a görög és római világ ismerete, a latin nyelv- és irodalom kényszergetése, a mire gondot fordítottak, – de a magyar történelemről szó sem volt, a hazai földrajzból csak a Tisza-Bodrog közén voltak járatosak. Tizenhárom éves korában, 1760-ban iskolázása megszakadt, mielőtt orátor lehetett volna; de otthon tanúlt valami embertől még egy esztendeig. Soha életében egy jó deák beszédnél többet nem csinált, azt is csak tanítója mondotta jónak; egyéb írásait örökké javította. Aztán négy évig hevert a vidéki nemesség parlagi örömei közt; de két bátyja: Sándor, a Milton későbbi fordítója, 1764. tavaszától, és Boldizsár, a Vas-Bessenyeiek oszlopos képviselője, őszétől fogva már a magyar testőrségnél a királyi udvar fényében és emelő levegőjében szolgált s hívogatta föl a legényedő Györgyöt is, kit bizonyosan az apa sürgető kérésére Szabolcs-vármegye 1765. tavaszi gyűléséből hathatósan ajánl mind a helytartótanácsnak, mind Esterházy Miklósnak, a testőrség kapitányának, azzal a reménynyel, hogy mind a herceg kegyének, mind az ő várakozásainak meg fog felelni. Az év júniusában csakugyan felesküdt testőrnek.
