Ányos költészete
Ányos költészete
Írásait Zsolnai Dávid mentette meg és Bacsányi János bocsátotta közre a Magyar Minerva első köteteként, 1798-ban. A címök Ányos Pál munkáji. Hazafias darabjaiban, mint a gróf Károlyi Antalról, A régi magyar viseletről, vagy a később nyilvánosságra kerűlt Kalapos Királyról szóló versében szilaj erő és csapkodó tűz lobog. De legszebb termékei mégis azok a panaszos énekek és önemésztő merengések, melyekben összetört szíve megnyilatkozik. Életének tragikumában a hathatós tényező szerelme volt, annál hathatósabb, minél ifjabban hódolt neki, mert a vesztett éden ideáljának egész ragyogásával temetkezett a kolostor falai közé, s képzeleti vagy igazi boldogságának emléke annál sugarasabban tündökölt a ködlő időn keresztül lelke előtt, minél inkább folytak az évek. Ez az az élő seb, mely miatt lassan-lassan úgy elborúl, mint a »mélységben zörgő sötétség«, mert az ő boldogságra és szabadságra hivatott lelke a rideg fegyelem gyötrő fékei közt majd busongva, majd lázongva, vergődik.
Szívbéli kielégítetlensége általános elégületlenséggé fejlik, minélfogva az élet mint szerencsétlenség nehezedik reája. Gondolkozásának világa fölött a pesszimizmus egészen elborúl! A mi a költészetben örök: az eszme és érzés igazsága, a kép és hang közvetlensége, ma is egész erejével érint bennök, ha nyilatkozásuk módja ma már avatagnak tetszik is. Hivatkozunk Tünődésére, mely nemcsak a terhes álmatlan éjjel setétségébe, de a háborgó lélek ijesztő viharába is be-bevillant; hivatkozunk megrázó Panaszára a halovány holdnál, mely a temető keresztjei közt mutatja be, a mint a költő ott orvoslást keres, de bolygó bús alakjától még a síri árnyak is megfutnak; hivatozunk az Ifjúságról szóló énekére, mely hangjának rezgésével, színezetének melegségével, érzéki képeinek buja gazdagságával elárúlja, hogy a költő szívében mennyi visszafojtott láng lobog; s hivatkozunk lantjának annyi töredezett sóhajára és kitörő sikojára, melyben az egyéni és emberi sors nyomorúságának keserve jajdúl meg. Valamennyi szenvedélyének, erejének közvetlenségére, fájdalmának, pesszimizmusának őszinteségére mutat; s ebben a közvetlenségében és őszinteségében, mely költői tehetségének és hivatásának legkétségtelenebb bélyege, rejlik a titka, hogy kortársai előtt csodajelenségnek tűnt fel, kinek egy-egy verse, mint például Keserve kedvese sírjánál, messzi körben visszhangot keltett. Ez éneke talán a legszebb, hangja ép oly szép, mint a mily megható, a sóvárgó, panaszló, vérző szív kesergése. Valami egyszerű és mégis művészi, a mint hosszú sorai meg-megerednek, aztán apró, egyenetlen sorokká tördelőznek, mint a hogy a meg-megáradó panasz és sirám fáradtan rövid és egyenetlen jajba és sóhajba szakadozik. Nem a kiszámítás, hanem az alkalmi hangulat szüli az alakot, mely a tartalommal belső egységbe forr, mint Ányos legtöbb költői alkotásában.
Péczeli József.
