Virág Benedek
Virág Benedek
VIRÁG BENEDEK ez iránynak kizárólagos híve lett, s első kiválóbb költője az egész megújúlt magyar irodalomnak. 1754-ben született, nyilván Dióskálon Zalamegyében, de aztán a somogymegyei Nagy-Bajomban nevelkedett. Kanizsán és Pécsett tanúlt és 1775-ben a pálos-rendbe öltözött. Mint pécsi theologus, levelezésbe bocsátkozott a szintén paulinus Ányossal, s vele együtt a franciások hatása alatt kezdett verselni. 1781-ben pappá szentelték s a székesfehérvári gimnáziumba tették tanárnak, hol Ányossal együtt működött. Mikor József császár 1785-ben feloszlatta a rendet, Virág a székesfehérvári egyházmegye világi papságába vétetett föl, s megmaradhatott tanári állásában. De minthogy az egészségtelen vidék már-már életét veszélyeztette. 1794-ben megvált állásától s Pestre, majd az olcsóbb Budára költözött. Itt élt irodalmi foglalkozásainak, nemes szegénységében; egyedüli biztos jövedelme a vallásalapból húzott háromszáz váltóforint nyugdíj volt, melyet később a devalváció még jobban leapasztott, és csak a huszas években javította meg a nádor száz forinttal. Segítséget csak igen jó barátjaitól fogadott el, azt is többnyire csak úgy lopták hozzája. Pyber Benedek és Kondé Benedek azzal előzték meg, hogy munkáit saját költségökön kinyomatva a példányok eladását és a befolyó jövedelmet Virágnak engedték át. Soha segedelmet nem kért, nem hízelgett és tollát nem adta bérbe a hatalmasoknak. Az 1810-iki budai tűzvész attól a csekélységtől is megfosztá, a mije volt; elégtek a Magyar Századok példányai is. De Budát nem tudta elhagyni; ott élt szerény szobájában, mint a Pesten egyre szaporodó fiatal írósereg tiszteletének tárgya; olykor ellátogatott Vitkovics vendégszerető házához s mindennap megtette alkonyati sétáját a Duna hídján, hol az ifjú írók felkeresték. 1830. január 23-án halt meg magányos szobájában, végperceiben csak kedves háziállatjai voltak vele; de az örök nyugalom helyére, a budai temetőbe rengeteg nép kísérte a remete költőt.
Virág Benedek
