Fordítások
Fordítások
Sajnos azonban a nemzetiség kigyúlt lángja csakhamar hamu alá rejtőzködött. A francia forradalom vihara megrémítette nemcsak a bécsi kormányt, hanem még azokat is, kik a haladás eszméit pártolni kezdették. A merész agitátor önmaga is kétkedni kezdett a sikerben s a ki nem elégített becsvágy érzetével vonult vissza Pestről hivatala székhelyére, Kassára, s itt kapta főigazgatójától, gróf Török Lajostól 1791 ápril elején a helytartótanácsnak iskolafelügyelői állásától való fölmentését avval az ígérettel, hogy egy évig megkapja teljes fizetését, s az alatt más alkalmas állásra fog kineveztetni, de a mi többé soha nem történt. Kazinczy szomorúan vált meg hivatalától s anyjához, Alsó-Regmecre vonúlt, el levén határozta, hogy minden idejét irodalmi működésére fordítja. Csak imént, 1790-ben adta ki a Hamletet, Kassán, 1791-ben a Helikoni Virágok I. kötetét Pozsonyban, 1793-ban Sokrates mainomenos, az az a Szinopei Diogenes dialogusai című fordítását Wieland után, Pesten, továbbá Lessing meséit és Herder Paramythionjait, Bécsben; a következő évben pedig megjelent a Sztella, dráma öt felvonásban, azoknak, a kik szeretnek, Goethe után, s ehhez járúlt A Vak Lantos, rege a hajdankorból, Veit Weber után, Pozsonyban. Ezeken kivül készen várta a sajtót a Messiás fordítása is, a melyre már előfizetést is hirdetett: de a »két magyar hazából« mindössze tizenhárom előfizető jelentkezett, s így Kazinczy a fordítást természetesen nem adhatta ki. Ez azonban nem csüggeszté. Kisebb műveinek s a Helikoni Virágok II. kötetének kiadása, sőt a nyolcadik füzettel elakadt Orpheus folytatása volt legfőbb igyekezete. E mellett a megyei gyűléseket látogatta s egy alkalommal a cenzúra ellen és a vallási egyenlőség mellett hatásos beszédet tartott. Széphalmi házát építtetni kezdé, falait megrakatta és zsindelytető alá véteté; kertjét szorgalmasan gondozgatá s éppen a maga kezére akart gazdaságot állítani, midőn 1794 december 14-kén éjjel Alsó-Regmecen elfogták s Budára kísérték, mivel a Martinovics-féle kátét Szentmarjay tanácsára ő is leírta magának. A királyi és hétszemélyes tábla fej- és jószágvesztésre ítélte, a király azonban, főleg Kazinczy András és mások közbenjárására, bizonytalan ideig tartó fogságra változtatta az ítéletet. Fogságát Budán kezdte, majd Brünnben, Kufsteinban folytatta, s Munkácsról szabadúlt meg hetedfél évig tartó rabsága után. Kiszabadulását jórészt öcscsének, Lászlónak köszönheté, a ki ugyan eleinte hidegnek és érzéketlennek mutatta magát bátyja iránt (»Keine Gnade dem Revoltanten!« – szólt, midőn bátyjának a fogságba hurcoltatását hallá); de végre mégis meghatották anyja könnyei és bátyja szenvedései, s 1801 áprilisábn beadta kérvényét a királyhoz, mint majdnem húsz éves katona s ekkor már őrnagy, és folyamodványának eredménye Kazinczy kiszabadulása lőn 1801 június 28-kán.
Kazinczy rajza a kufsteini várbörtönről.
